Hajnali kékből s a Duna vizéből
tükröt csiszol magának
s felöltözik szalagos ifjú nyárnak
e vénülő szeptemberi vasárnap.

Öltözzön csak! s kilépve a tükörből,
mint csoda-tudó, elvarázsolt körből,
bűvöljön lugast, erdőt, ligetet
téglából és kőből.

Öltözzenek a járdaszéli fák is –
s míg a csobogó szelekben lemossák
a port, a kormot, a nyárvégi rozsdát,
hadd higgye mind erdei zöldnek lombját.

Öltözz vasárnapiba, Budapestem!
Mennyi pusztulás s mindíg élet támad:
utcáid, mint az újra-hajtó ágak –
tápláló anyjuk gyümölcsnek, virágnak.