[...]A kisszobában álltam a zöldhuzatos rekamié előtt. Tudtam, hogy a Nusi néni kint topog a leláncolt lábtörlőn, és nem érti, miért nem eresztem be. Ferdén süt a fény, halott csönd, nincsenek itthon, születésnap. Középen a nagymamám hímzett díszpárnája, a falon a párizsi ficsúr. A galamb idegesen forgatja fejét, nem lát keresztül a függönyön, Nusika néni újból csenget. Blondíner. Fejest ugrik a mélybe. Nusika néni, menj el, menekülj. Nem tudok mozogni, mint reggel, ébredés után, zsákban hörgő Ízisz. Huzat emelgeti a papírt a terítőn.