[...]Életem legboldogabb napjai voltak ezek. Reggel lementem a tengerpartra, órák hosszat bámultam a hajókat, a végtelennek látszó tengert, és álmodoztam. Egy sziklahasadékban rejtőztem el, nehogy megzavarjanak, és gyerekkori kincseim közt próbáltam elképzelni azt a másik világot, amelyik tele van dicsőséggel, harccal, ahol végre megmutathatom, ki vagyok. Még az asszonyos hízelgések sem voltak akkor a terhemre. Úgy fogadtam, mint jogos és nekem kijáró adót. Hallgattam a lantos énekét, és mintha magamról hallanék.