Fülledt nyári napok, harmattalan éjek,
Csuda hogy még hallik egy-egy rövid ének;
Terül a fák alja férges gyümölcsökkel,
Pattog a kopár szik sáskákkal, tücskökkel.

Villámlik, villámlik, szaporán villámlik,
Futó pillanatfény szobámba világít;
Eddig nem aludtam, mostmár úgysem alszom,
Ablakon csüng szemem, a közelgő harcon.

Messziről villámlik, lelkembe villámlik,
Kísértet kék fényre ijjedez a tajték,
Súgnak-búgnak a fák a csillagos éjben,
Pedig felhő sincsen a tejútas égen.