DIA

[...] Ebben a pillanatban ütötte meg a házmesterné fülét az a vérfagyasztó ordítás, amely azelőtt éjjelenként a padlásról hangzott. A rekedt hang egyszerre betöltötte az egész utcát, s mintha minden ház minden ablakából egyszerre zuhogna, mint a világ halálhörgése – nem lehetett megállapítani, hogy honnét ered. Ezúttal csak három-négy pillanatig tartott, s jóval gyengébb volt, mint az éjjeli kiáltás. A házmesterné hátratántorodott, megfogódzott a kapufélfában, majd halálsápadtra vált arccal rögtön Diróra nézett. De ez a kiáltás alatt mozdulatlanul állt a régi helyén.