[...]Elképzelem, amint egyedül vándorol a Firenze körüli dombokon. A dóm kupolája, a megújuló művészet boldog-szép jelképe feltetszik innen is, onnan is, ragyog a tetején a frissen öntött rézgolyó. Leonardo még nagyon fiatal. Kószál a fák és házak között. Most nyílik meg előtte a világ, főleg a rajzoláson keresztül; mert akármit mond Vasari, a firenzei lokálpatrióta, Leonardót gyermekkorában nemigen taníthatták meg többre, mint a többi firenzei gyereket, a szegényebbjét; ekkor még latinul sem tud, pedig anélkül ebben a korban a tudományban lehetetlen boldogulni.