DIA

[...]ELMIRA
Igaz, hogy a férjem Tartuffe úrhoz adná
A leányát? Szóval, hogy ön és Mariane…
TARTUFFE
…Hogy Mariane és én? Vagy úgy… oh, micsoda
Finom tapintat! Nos, ön ettől ne tartson,
Asszonyom. Ha volt is köztünk szó ilyenről,
S ha tán igent mondtam, csupán azon okból,
Hogy e drága embert, férjét, meg ne bántsam.
Orgon barátom, ne értsen félre, kissé…
Roppant nagy lélek, ki folyton adakozna,
És amije csak van, rám tukmálna mindent,
„Ne vigyed túlzásba”, mondom, „De, de, vedd el”,