[...]11 Imre ágyában feküdt; az imént oltotta el a villanyt. Éjjeliszekrénye repedt márványlapján, recés pléhtartóban, mécses pislogott, kis mécses, amilyet sírokon szoktak égetni. Imre irtózott a sötéttől.

Ez az alacsony, boltíves szoba még a Mária Terézia kori vadászkastélyból maradt meg; amikor a házat újjáépítették, megkegyelmeztek neki, talán a szép boltozata miatt, s föléje húzták az emeletet. Falát kékre festették, arany madármintákkal; a mennyezet is kék volt, csillagokkal.

Két ablaka volt, az egyik a parkra nézett, a másik a szőlőre.