[...]Második énekAz ithakaiak gyűlése – Télemakhosz elutazik
És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből,
kélt kerevetjéről Odüszeusz szeretett fiusarja,
öltönyt öltve, hegyes kardját vállára kötötte,
majd gyönyörű saruit ragyogó talpára csatolta,
5 s hálóterméből indult ki, akárcsak egy isten.
És csengőszavu hírnökeit küldötte paranccsal,
hogy hívják gyűlésbe a fürtös akháj daliákat.
Ők hordták is a hírt, s amazok gyorsan gyülekeztek.
Majd mikor egybesereglett s együtt volt valamennyi,
10 ő is a térnek eredt, markában az érckelevézzel,
nem maga ment egyedül, két fürge kutyája követte.
Isteni bájt hintett rá ekkor Pallasz Athéné:
és az egész nép, míg közibük sietett, bámulta.
Apja magas trónjára leült; utat adtak a vének. [...]
