[...]Óriási gödör tátong, sötétben még valamelyikőnk bele is eshet, és összetöri magát; nem is beszélve a gödör melletti földhalomról, mely szintén helyet foglal el, s mivel nem túl nagy a San José kertje, okosan kell gazdálkodnunk, itt is termelhetnénk zöldséget. E gondokról beszélek, félig magamnak, félig neki, de María Bautista ismét tiltakozik, megrázza a fejét, bár ezúttal nagyon szelíden és alázattal teszi. „Inkább ássunk tovább, madre fundadora.” A szemébe nézek, olyan nyugodt, akár a jövendő kutunk csendes víztükrét látnám. Megint alaptalanul gyanakszom? Gyanakszom-e egyáltalán?