[...]Júlia most is elpirul, eszébe jutott az az este. Nővére férje gyári munkás, tehát nincs beszolgáltatási kötelezettsége. A kertjükben termett krumpli héjával, ételmaradékkal, muruggyával, gezemicével hizlaltak egy kis csocsát, talán nyolcvan kilósat. Karácsonyra levágták. Az anyjának küldtek egy tányér kóstolót, de mire ő hazaért, már elfogyott. Karácsony estéjén ő meg bátyja – gazdalegény létére kocsikísérőül szegődött, valami pénz legyen a háznál – elmentek a nővéréhez, vitték a kártyát is. Ürügynek? Nem beszéltek össze, aznap szó sem esett a disznóról.