Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat!
| Fedezd fel Krasznahorkait a DIA-n!
|
| Fedezd fel Krasznahorkait a DIA-n!
|
Két villanypózna közt kifeszített dróton fityeg a hold.
A fájdalom mindenféle hasonlatot összehord:
rikítót, olcsót, érzelmeset,
mintha így könnyebben cipelném szégyenemet.
Villogó homlokod fehéren eltaszít,
hamisan éneklem a fájdalom hangjait.
Fogadásból megcsókoltam az ujjad begyét;
irgalmatlanul nyúlsz a szememért.
Hogy ne láss sírni, kivájod szemem,
s én vakon, émelygős szerelmesen
meredek rád, tapogatózom, nem talállak,
mögöttem felborzolt szőrrel vinnyog a bánat.