[...] Találkoztak. Mind sűrűbben.

A férfi vidéki építkezéseket irányított. Felesége zokszó nélkül tudomásul vette, fáradt. Éjszaka nem akar vezetni. Szállodában alszik. Ha hazaért, virágot vitt.

Az asszony megcsókolta gyűrött arcát.

– Túlhajszolod magad.

A férj elkerülte tekintetét.

– A családomért.

Elmosolyodott. Lányait ölelte, csókolta kobakjukat, beszélt nekik butaságokat.

Felesége nevetett.

– Gyártottál három gyereket. Megbolondítottak.

Kutacz Levente asszonyára nézett. Furcsa mosollyal mondta: