[...]A pletykák összesége oly hazugságáradat, amelynek nagy része mindig igaz. Igazat a valótlantól nehéz, csaknem lehetetlen benne elválasztani. A valótlannak is megvan az a természete, hogy nem tisztára koholmány, hanem van valami igazságmagja. Amelyből aztán kinő a terebélyes hazugságfa. A főjegyző udvarol az írnoknénak. Ebből csakugyan igaz valami, ha nem több, hát annyi, hogy a főjegyző egyszer barátságosan köszönt az írnoknénak, majd kis idő múlva utána is fordult, és jól megnézte.