DIA

Vagyok szegény, világ adósa,
voltam vendég, fogadott vándor.
Havas hegyek, morajló tenger
dícséretükre fölfogadtak.

Szálltam haza világos égen,
köröskörül szemekkel teljes.
Dérrel sózott, ködlő lapályon
feküdt hazám, szívott magához.

Tarlók, fehér tanyák. December.
Pörölj velem, sivalló lélek,
hitem reggele, mosd meg arcom,
táplálj, taposs, tűzzel keresztelj!

Röst nem leszek vérrel fizetni,
hússal, csonttal csak itt adózom.
Itthon vagyok, öledbe fekszem.
Holt számból búzaszál kizöldül.