DIA

Ha megszámlálnánk teljén a magot
ha megszámlálnánk nyelvünkön a szót
hány mag szólalna ércként a kalászban
hány szót vonna be csöndben a viasz

A por elvonja űr előtti fátylát
az esti gaz ránk vonja illatát
így tud a jelentéktelen kedvünkre lenni
mi még rejthető csúfságban ülünk

Fölkel csúfságunk is akár a csillag
arcunkra ráejti redő-magát
testünkre teríti a bágyadt szemű hálót
majd kifogja hangtalanul a nagy halat