[...]ELMIRA
Meglehet, de térjünk talán a tárgyra. Azt beszélik, hogy a férjem nem akarja állni a szavát, és a lányát önhöz akarja adni. Mondja, a tényeknek ez megfelel?

TARTUFFE
Futólag említette, de kérem, higgye el,
nem ilyen boldogságért sóhajt ez a kebel.
Ez a buzgár, amely lényem legbelsejéből
fakad, ó, asszonyom, egészen másfelé tör.

ELMIRA
Ó, tudom, fölfelé. Ön megvet minden földi dolgot.

TARTUFFE
Mégsem vagyok hiánytalanul boldog.