Kányádi Sándor: Biography

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.)

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költő. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

1929. május 10-én (anyakönyv szerint 11-én) született Nagygalambfalván, Romániában (Hargita megye), székely földműves családban. Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó. Édesanyját, László Juliannát korán elveszíti (1940 karácsonyán halt meg). Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában végzi. Utána Székelyudvarhelyen tanul: 1941 és 1944 között a református kollégiumban, majd 1944–45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, 1946–50-ben a fém- és villamosipari középiskolában.

Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik. 1950 őszétől él Kolozsvárott. 1950-től fél évig a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán tanul, 1954-ben itt szerez magyar irodalom szakos tanári diplomát. 1955-ben jelenik meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.

1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 60 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

1958-ban megnősül, felesége Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztő. Két gyermekük születik: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971).

Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein. 1956 októberében-novemberében a Romániai Írószövetség küldötteként a Szovjetunióba utazik, ellátogat Leningrádba, Moszkvába és Örményországba. Először lépi át a román-magyar határt, de Magyarországon csak átutazik. 1967-ben utazik először nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USÁ-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- (Kanada, USA) és dél-amerikai (Argentína, Brazília) előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását.

1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.

A Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2009-től a budapesti I. kerület díszpolgára.

Írói álneve: Kónya Gábor.

2018. június 20-án hunyt el Budapesten.

Fontosabb díjak, elismerések:

1968 – Utunk-díj (Kolozsvár)

1971 – A Romániai Írószövetség Díja [A Fától fáig kötetre] (Bukarest)

1978 – A Romániai Írószövetség Díja [A Szürkület kötetre] (Bukarest)

1979 – Alföld-díj (az Alföld folyóirat nívódíja)

1986 – Déry Tibor-díj

1989 – Az Év Könyve-díj [A Sörény és koponya kötetre]

1989 – Az Év Hanglemeze-díj [A Vannak vidékek nagylemezre]

1990 – MSZOSZ-díj

1990 – A Castren Társaság díja (Helsinki)

1993 – Kossuth-díj

1993 – A Magyar Művészetért Díj

1995 – Herder-díj (Bécs)

1998 – Magyar Örökség-díj

2000 – a C.E.T. Millenniumi díja

2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj

2002 – A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja

2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal

2004 – Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért (Székelyudvarhely)

2004 – Mecénás-díj

2005 – Hazám-díj

2008 – A Magyar Kultúra Követe

2008 – A 8. Győri Könyvszalon alkotói díja

2008 – Táncsics-díj

2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)

2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

2014 – Széll Kálmán-díj

2014 – a Nemzet Művésze-díj

2017 – Prima Primissima-díj

Az életrajzot Pécsi Györgyi írta.