Az Akadémiáról

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) 1998 tavaszán jött létre. Küldetése a legújabb kori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba, értékeinek megőrzésével, közvetítésével és népszerűsítésével.

Az Akadémia fenntartásával a kulturális kormányzat – az élő tagok számára fizetett havi felhasználási díj révén – folyamatos anyagi támogatást nyújt a magyar irodalom legkiválóbb alkotói számára írói, költői, irodalomelméleti tevékenységük folytatásához, újabb alkotások létrehozásához.

A digitális könyvtár teljes életművekből épül fel. A közönség számára nyújtott internetes szolgáltatás tartalmát az eredeti szövegkiadást alapul tekintő, új, javított, hiteles kiadások alkotják. A DIA révén a kortárs magyar irodalom alkotásainak egyre bővülő köre, egységes adatbázisban, ingyenesen érhető el és ismerhető meg a világ bármely pontján.

*

A kitüntetett jelentőségű virtuális nemzeti intézmény ötlete a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) akkori elnökétől, Török Andrástól származott. Az időközben számos új elemmel bővült DIA, amely összekapcsolja az alkotói támogatást és a jogszerű digitális felhasználást, Európában gyakran hivatkozott, sikeres modellé vált. Folyamatos működését és bővülését az tette lehetővé, hogy indulása óta valamennyi kulturális kormányzat támogatását élvezte.

A DIA nyolc éven át – évente megújuló programként – a Nemzeti Kulturális Alaphoz (majd Alapprogramhoz) benyújtott pályázatokkal szerezte meg a működéséhez szükséges anyagi hátteret, évente újrakötött szerződésekkel működött. Gazdája kezdetben a Petőfi Irodalmi Múzeum (akkori nevén a Magyar Irodalom Háza), majd 2000 őszétől a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ Kht. volt.

A fenntartó kulturális minisztérium döntésével a Digitális Irodalmi Akadémia 2007 januárjától visszakerült a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezetébe, ahol megteremtődtek a hosszú távú működés feltételei. 2007 májusától, túllépve a programlétet, a Múzeum élethosszig tartó szerződéseket kötött a DIA tagjaival.

A DIA a Petőfi Irodalmi Múzeum folyamatosan gyarapodó „virtuális gyűjteményévé” alakult. A honlapon hozzáférhetővé vált a PIM táraiban őrzött festmények, fényképek, kéziratok, hanganyagok, egyéb dokumentumok jelentős része. A Múzeum a DIA révén maga is tekintélyes mennyiségű műtárggyal, irat- és képanyaggal, relikviával gazdagodott. Az Akadémia rendszeres programokkal gazdagítja a Múzeum kortárs rendezvényeinek kínálatát.

A DIA-honlap 2008 elején, 2016 tavaszán, majd 2023 végén újult meg. Az egységes adatbázis 2009 vége óta működik. Látogatottsága azóta megtöbbszöröződött. 

2020 elejétől (Demeter Szilárdnak, a PIM akkori főigazgatójának kezdeményezésére) útjára indult a Petőfi Irodalmi Múzeum Alkotói Életpálya Program. Az Akadémia ennek részeként, újabb programelemekkel bővítve működik tovább. A Térey János alkotói ösztöndíj az alkotói középnemzedék: a 35 és 65 év közötti írók, költők számára nyújt többéves támogatást. Az ösztöndíjban részesülők két korábbi kötetüket, illetve az ösztöndíj időtartama során megírt új művüket közreadják a DIA honlapján. A Program harmadik pilléreként a fiatal alkotók támogatását végzi: feladata a Móricz Zsigmond irodalmi, a Babits Mihály műfordítói, az Örkény István drámaírói és az Oláh János szerkesztői ösztöndíjpályázatok teljes körű lebonyolítása és finanszírozása. 

2021-től a Múzeum és az Osiris Kiadó együttműködése keretében klasszikus magyar szépirodalmi művek is elérhetők a honlapon.

2023-től új programelemként hozzáférhető a tagok életrajzának angol nyelvű változata.

A tagokkal kötött szerződések tartalmazzák az alkotói életmű szempontjából fontos műfordításokat. Ezek célzott keresésére 2024 nyarán elindítottuk a DIA Világirodalom projektet. Az idegen nyelvű szerzők honlapon olvasható névsora nem kíván átfogó világirodalmi válogatást nyújtani, ahogy nem cél az adott szerző életművének általános bemutatása sem: a szolgáltatás a DIA-tag műfordítók munkáinak gyűjteményét teszi elérhetővé. 

*

A DIA mára a kortárs irodalmi életben markánsan jelen lévő, az online, illetve hagyományos kiadványokban rendszeresen hivatkozott, bevett intézménnyé vált.