Mezei Gábor (Gyöngyös, 1982. február 8.)
Költő, egyetemi oktató. 2025-től Térey János-ösztöndíjas.
*
„A villamos kapaszkodójának vasszaga, a Bükk párája, a bomló levelek sűrű zamata, a völgyben rekedt füst, a kert egymást kitakaró árnyékai, a fenyőfa az ablakom előtt, az utcalámpa lassan hűlő fénye. Az érzetekhez való mániákus ragaszkodás, a vágyakozás a testi jelenlét intenzitására az érzékelés mindennapi eseményei mellett az irodalomban találja meg saját táptalaját. Az írásban és az olvasásban látom kitartva, a tapasztalatot meghosszabbítva, azt akár felerősítve ezeket a jelenlétemet kontúrossá tevő pillanatokat. A jelenlét, az anyagok érintése, ízlelése, szaga, látványa és hallgatása már csak azért is alapvető, mert az ember csak tart attól, hogy a napjai elrohannak mellette. Az irodalom viszont az elnyújtott észleletek világa, ezért elemi érdekünk minél közelebb lenni hozzá. Az írás számomra az a felület, ahol a tapasztalat tónusa, hangszíne, állaga és textúrája különös módon olyan minőséget kap, ami előtte nem is lehetett a sajátom.”
(2026)
