Fried István (Budapest, 1934. augusztus 1. –)

Irodalomtörténész, egyetemi tanár. A Digitális Irodalmi Akadémia 2024. december 11-én tiszteletbeli tagjává választotta.

*

Vázlatos életrajz

(Fried István, 1934. augusztus 1. – ?)

Az én korosztályom végigélte az 1930-as évektől kezdve azt a történelmet, mely sok mindennek mondható, de szerencsésnek a legkevésbé. Nem csoda tehát, hogy az 1934 körül születettek tetemes hányada 1956-ban vagy később, amint tehette, nem Magyarországon képzelte további életét. E korosztályból nyugati értelmiségi lett, a túlnyomó többség megőrizte anyanyelvét, kisebbik hányada asszimilálódott a befogadó országhoz. Képzettségemnél fogva (magyar szakos tanár) nem vállaltam a külföldi megmérettetést. Emellett nem egyszerűen budapestinek, hanem pestinek éreztem, érzem magam, itt születtem, alapfokútól a felsőfokúig itt végeztem az iskolákat, s leszámítva az akkoriban „kisdoktori”-nak nevezett fokozatot, itt szereztem meg a kandidátusi, majd a „nagydoktori” tudományos fokozatot. A sors iróniája, hogy öntudatos (buda)pestiként Szegeden jutottam egyetemi álláshoz, itt jártam végig a másodállású adjunktustól az egyetemi tanárságig lépésről lépésre az egyetemi fokozatokat.

Ezt megelőzte 1956 és 1973 júniusa között az általános iskolai tanárság, magyar nyelv és irodalmat tanítottam, szükségből néhány éven át oroszt, két-három éven át történelmet, két féléven át földrajzot. Közben egy féléven át napközis tanárként szolgáltam. Ez a teljes embert kívánó tanárkodás nem akadályozott meg abban, hogy a Szegedi Egyetem (akkor József Attila Tudományegyetem) BTK-n doktoráljak 1967-ben. 1973 júniusától az Országos Széchényi Könyvtár tudományos-tájékoztató szolgálati osztályának tudományos munkatársa, majd főmunkatársa lettem. Az 1982/83-as-es tanévben óraadó lettem a Szegedi Egyetem BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén, az 1983/84-es tanévben másodállású adjunktus, 1984. júniusától docens, 1985-től ugyanott tanszékvezető, majd néhány évvel később a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet vezetője 5 és fél éven át. Utóbb a kari diákkör elnöke, majd a kari habilitációs bizottság vezetője. 2004-ben mentem nyugdíjba, néhány év után professor emeritus lettem. A kandidátusi fokozatot 1976-ban szereztem: A délszláv népköltészet magyar recepciója Kazinczytól Jókaiig, nagydoktori értekezésem: Kelet- és Közép-Európa között (utóbb a Gondolat Kiadónál jelent meg), ha jól emlékszem, 1986-ban védtem meg.

A Szegedi Egyetem BTK-n kívül osztrák, német, szlovákiai, erdélyi magyar, horvát, szerb és szlovén egyetemeken töltöttem rövidebb időt előadóként és szemináriumvezetőként, opponensként osztrák, szlovákiai, kolozsvári egyetemeken működtem közre. Konferenciákon a magyarországi rendezvényeken kívül Ausztriában, az NSZK-ban, az NDK-ban, Szlovákiában, Erdélyben, Csehországban, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Lengyelországban vettem részt a legtöbbször előadóként, néhányszor társszervezőként, több ízben ülésszakok elnökeként. Írásaim a magyaron kívül szlovákul, csehül, lengyelül, oroszul, németül, franciául, angolul, szerbül, horvátul, szlovénül láttak napvilágot, egy-egy írásom olaszul és bolgárul.

1999-ben Herder-díjat kaptam, megtiszteltetés volt, hogy a díjazottak (köztük a később Nobel-díjas Szvetlána Alekszejevics) nevében én mondtam a köszönő beszédet, az MTA Eötvös-koszorúval tisztelt meg, az Irodalomtörténeti Társaság Toldy-díjat adományozott, megkaptam a Tarnai Andor-díjat, az Alföld, a Bárka, a Tiszatáj díjával jutalmazott. Az állami kitüntetések körül a kiskeresztet és a lovagkeresztet adták. Diákköri munkámért előbb a Mestertanár fokozatot kaptam, majd elsőként a Pro Scientia kitüntetést és érmet.

Pályarajz-vázlat

Ifjúi merészségemben fordítóként kezdtem pályámat, egy csigalassúsággal készült antológia részére szlovákból, latinból és németből különböző versformájú, időmértékes, nyugat-európai, ütemhangsúlyos verseket ültettem át (A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből, 1961). Nehezen induló pályámon a magyar felvilágosodás és a romantika tárgyköre vonzott, s egészen korán korán kerültem a jeles magyar szlovakista, Sziklay László tanár úr látómezejébe, aki a szlovák irodalomba, a szlovák–magyar kapcsolatok kutatásába vezetett be. Első Vörösmarty-dolgozataimat Horváth Károly professzor lektorálta, rengeteget tanultam tőle. Kettejük révén jutottam el Szauder József professzor nagymesterhez, aki az Irodalomtörténeti Közlemények főszerkesztője volt, s minden oda szánt írásomat igen jótékonyan kivesézte, többször átdolgoztatta, aztán közölte. Rajtuk kívül Hadrovics László professzornak, a Studia Slavica főszerkesztőjének tartozom köszönettel, aki megnyitotta előttem a folyóiratot, és lehetőséget adott első idegen nyelvű (német és orosz) közlésekre. Minthogy a reformkor sajtóját tanulmányoztam, feltűnt, mily bőséggel (pozitíve és negatíve) jelennek meg a magyar irodalommal szomszédos szláv irodalmak szerzői és alkotásai. Ez arra késztetett, hogy túl a szlovák irodalmon, irodalmi kapcsolatokon, a cseh, valamint a déli szláv szerzőkkel, nyelvvel és kapcsolatokkal fokozott figyelemmel foglalkozzam. Ezt elősegítendő cseh és szlovén nyári egyetemeken vettem részt nyelvtanulás, ismerkedés céljából, s bár általában német és angol nyelven adtam elő konferenciákon (ritkán oroszul), igen hasznos ismeretekre, kollégiális barátságokra tettem szert. Az Országos Széchényi Könyvtár újvidéki és zágrábi tanulmányutakra küldött, magam szabadságidőmben kerestem föl pozsonyi, brnói, prágai, bécsi könyv- és levéltárakat.

Mindez szükségessé tette, hogy újragondoljam az összehasonlító irodalomtudománynak régiónkra vonatkoztatható kérdésfeltevéseit, megismerkedjem a komparatisztika régebbi és újabb irányaival. E tevékenységem Szegeden bontakozott ki. Megterveztem és létrehoztam az Összehasonlító Irodalomtudományi előbb C, majd B szakot (három-, illetve négyéves képzést), megterveztem a doktoriskola tantervét, és világirodalom előadásaimon és szemináriumaimon az alakulóban lévő, máig szüntelen újra-kérdezett világirodalom-fogalom és -történet elvi-módszertani kérdéseire igyekeztem választ találni. Szegeden két könyvsorozatom volt: Szövegek között címmel elsősorban doktoranduszaink publikációit tettem közzé, a német, osztrák Monarchia-irodalom kutatására pedig nemzetközi (német, osztrák, olasz, szerb) összefogással régiónk (Kelet-Közép-Európa) irodalmi-művelődési problémáiról adtam közre tanulmányköteteket.

(2026. július)