Lengyel Balázs: Biography

Lengyel Balázs (Budapest, 1918. augusztus 21. – Budapest, 2007. február 22.)

Széchenyi- és József Attila-díjas díjas kritikus, író. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

Budapesten született, 1918. augusztus 21-én. Középiskolai éveit előbb a Werbőczy, majd a fasori Evangélikus Gimnáziumban kezdte, s a Református Gimnáziumban érettségivel fejezte be 1936-ban. Még ebben az évben megkezdte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán.

1937-ben joghallgatóként belépett az Egyetemi Körbe. Az ebből alakult Márciusi Front munkájában is részt vett, kiáltványának felelős szerkesztője volt. Ebben az időben kötött ismeretséget és barátságot korosztályának demokratikus és antifasiszta elkötelezettségű, idősebb tagjaival: Szabó Zoltánnal, Bibó Istvánnal és másokkal. 1938-ban az ő ötlete alapján jött létre a Szellemi Honvédelem Naptára (a Magyar Nemzet egyik rovata volt). Ennek 1940. évi kötetében Babits Mihály, Cs. Szabó László, Móricz Zsigmond, Szekfű Gyula, Tamási Áron és mások mellett Lengyel Balázs is szerepelt.

Ettől az évtől gyakornok volt a budapesti Pénzügyigazgatóságon. 1940-ben megszerezte a jogi doktorátust. 1942 tavaszán ismerkedett meg Nemes Nagy Ágnessel. 1942 őszétől katonai szolgálatot teljesített, hadműveleti területen volt. 1943-ban először Becsén, azután pedig a Muraközben mint karpaszományos szakaszvezető, hadapród őrmester teljesített szolgálatot. 1943-ban és 1944 elején írása jelent meg a Magyar Csillagban. 1944. április 20-án házasságot kötött Nemes Nagy Ágnessel.

Októberben alakulatát elhagyta, katonaszökevényként Budapestre utazott, ahol sikeres és sikertelen mentőakciókban vett részt.

1945 januárjában, a főváros bevétele után orosz katonák a nyílt utcán elfogták és Gödöllőre vitték. Miután innen Debrecenbe vitték demokratikus katonának, ott leszerelt, és állást kért Erdei Ferenctől, a belügyminisztertől. Ez év áprilisától a Belügyminisztérium elnöki osztályának helyettes vezetője lett. A nemzetgyűlési választások után a VKM Szabadművelődési Osztályán dolgozott. 1946 és 1948 között az Újhold szerkesztője volt. 1947 őszén Nemes Nagy Ágnessel egy ösztöndíj segítségével Rómába és Párizsba utazhatott. 1948 elején megjelent első kötete: A mai magyar líra. Ebben az évben őt is és az Újholdat is sok támadás érte a hivatalossá és egyetlenné váló irodalompolitika részéről; amikor pedig nyár végén hazaérkeztek, már a határon elvették mindkettőjük útlevelét.

1949-ben rendelkezési állományba helyezték, egy ideig hitegették szegedi egyetemi állással (Pedagógiai Főiskola), ám 1950-ben visszamenőleges hatállyal nyugdíjazták.

1950-től alkalmi fordításokból, szerkesztésekből, ifjúsági irodalom írásából (pl.: A szebeni fiúk) tartotta fenn magát; önálló művei, tanulmányai, esszéi, kötetei megjelenéséről szó sem lehetett. 1957 elején letartóztatták, de semmi politikai tevékenységet nem tudtak rábizonyítani. 1958-ban elvált Nemes Nagy Ágnestől, akivel azonban szellemi kapcsolata és barátsága annak haláláig megmaradt.

A hatvanas évek közepétől, ahogyan a politikai nyomás csökkent, újból állást kaphatott, először a Corvina, később pedig a Móra Kiadóban. Megjelenhettek kritikái is, bár második tanulmánykötetére egészen 1972-ig kellett még várni. 1971 áprilisában újból megnősült, második felesége Kerek Veronika, fia ifjabb Lengyel Balázs. Két unokája van.

A hetvenes évek közepétől többször fölvetődött az Újhold valamilyen feltámasztása. 1984-ben a Jelenkor lehetőséget nyújtott Lengyel Balázsnak egy vendégszám megszerkesztésére. S ha a periodikusan megjelenő lap feltámasztására nem is volt meg a lehetőség, a 80-as évek végétől évente kétszer, félévkönyvként Újhold-Évkönyv néven 12 kötete (1991-ig) megjelenhetett.

Lengyel Balázs nyolcadik évtizedében is aktívan részt vett az irodalmi életben, s a különféle lapok szívesen közölték kritikáit, esszéit, emlékezéseit.

2007. február 22-én hunyt el Budapesten.

Fontosabb díjak, elismerések:

1978 – Munka Érdemrend ezüst fokozata

1981 – József Attila-díj

1982 – Állami Ifjúsági Díj

1988 – Déry Tibor-jutalom

1988 – a Magyar Népköztársaság Csillagrendje

1990 – Kosztolányi Dezső-díj (Soros)

1991 – Bölöni-díj

1992 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja

1993 – Komlós Aladár-díj

1995 – Széchenyi-díj

1998 – Getz-díj

1998 – Yad Vashem-díj – Jeruzsálem

1998 – Bátorság Érdemérem

2003 – A Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat

Az életrajzot Buda Attila írta.