Szentkuthy Miklós: Életrajz
Szentkuthy Miklós (Budapest, 1908. június 2. – Budapest, 1988. július 18.)
Kossuth- és József Attila-díjas író, esszéíró, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 2013-ban posztumusz tagjává választotta.
*
1908. június 2-án született Budapesten. Édesanyja Götzler Gizella, szegény munkáscsalád gyermeke, édesapja Pfisterer Lajos, a nemesi címmel bíró nagy múltú osztrák Pfisterer család sarja.
1918-tól 1926-ig a Werbőczy (ma Petőfi) gimnázium tanulója, a Mária Kongregáció jegyzője, majd prefektusa. 1926-ban Vajthó László bevezeti a Napkelet szerkesztőségébe. Felveszi írói nevét. 1926–1931 között a Pázmány Péter Tudományegyetem angol–francia–magyar szakos hallgatója.
1927–1929 között rendszeresen jelennek meg írásai a Napkeletben, barátságot köt Szerb Antallal, Halász Gáborral, Hamvas Bélával. 1931-ben feleségül veszi Eppinger Dórát, aki egyetemi csoporttársa volt.
Többször tesz nagy utazást családjával, majd feleségével. 1925-ben részt vesz a római szentévi zarándoklaton, 1928-ban édesapjával hatalmas európai körutazást tesz, ekkor kezdi el Prae című regényét. 1931–32-ben feleségével egyéves angliai ösztöndíjat kap. 1937-ben Olaszországban jár, ahol nagy hatással van rá a Velencében látható retrospektív Tintoretto-kiállítás, melynek hatására megszületik benne a Szent Orpheus Breviáriuma című, tíz kötetesre tervezett regénykompozíciójának gondolata.
1932–1939 között a Barcsay utcai Madách gimnáziumban óraadó helyettes tanár. 1932. október 8-án megszületik lányuk, Pfisterer Marion (keresztlevele szerint Mária-Magdolna). 1934-ben megjelenik a Prae.
1939–1948 között az óbudai Árpád gimnáziumban tanít. 1948-ban Baumgarten-díjjal jutalmazzák és egyéves angliai ösztöndíjat kap, ahová feleségével utazik. Lányukat Svájcba küldik tanulni. Hazatérve elveszíti Árpád gimnáziumi állását, végül sikerül elhelyezkednie a Márvány utcai Kossuth Lajos Közgazdasági Technikumban, ahol felnőtteket tanít esti tagozaton angol és francia nyelvű kereskedelmi levelezésre. 1958-ig, nyugdíjaztatásáig itt dolgozik.
1952–56 között fordításokból él a család. 1956-ban jelenik meg Mozartról szóló Divertimento című regénye, ez az első könyve, melyet kiadó kért és közölt tőle. Ettől kezdve haláláig csak az alkotómunkának él.
1977-ben ismerte meg a családot Tompa (Müntzberger) Mária, aki ebben az évben tért vissza Magyarországra több mint két évtizedes franciaországi tartózkodásából. Ettől kezdve intellektuális társa, a hétköznapok gyakorlati életében is nélkülözhetetlen segítője a házaspárnak. Az író halála után több kéziratban fennmaradt Szentkuthy-regényt rendezett sajtó alá, melyeket a Jelenkor és a Magvető Könyvkiadó jelentetett meg.
Szentkuthy Miklós életműve terjedelmét tekintve is hatalmas. A Prae után több kisebb terjedelmű regénye jelenik meg magánkiadásban (Az egyetlen metafora felé, 1935; Fejezet a szerelemről, 1936), majd 1937-től a Szent Orpheus Breviáriumának kötetein dolgozik (Széljegyzetek Casanovához és a Fekete reneszánsz, 1939; Eszkoriál, 1940; Europa minor és Cynthia, 1941, végül a Vallomás és bábjáték, 1942). Hosszabb szünet után, 1956-ban jelenik meg a Divertimento, amit 1967-ig több életrajzi fantázia követ (Haydnról, Dürerről, Goethéről, Händelről). A Szent Orpheus Breviáriumának folytatása csak három évtizeddel később, 1972-ben jelenik meg II. Szilveszter második élete címmel, amelyet 1974-ben a Kanonizált kétségbeesés követ. A kilencedik rész, a Véres Szamár 1984-ben lát napvilágot. A tizedik, záró kötetet, az Euridiké nyomábant 1988-ban írta Szentkuthy, a regényt 1988. július 18-án bekövetkezett halála miatt már nem tudta befejezni. A töredéket Tompa Mária gondozásában jelentette meg a Magvető Könyvkiadó 1993-ban. Így az 1937-ben eltervezett monumentális regénykompozíció végül teljes lett.
Fontosabb díjak, elismerések:
1948 – Baumgarten-díj
1975 – az Európa Kiadó nívódíja az Ulysses-fordításáért
1977 – József Attila-díj
1978 – a Munka Érdemrend arany fokozata
1982 – Füst Milán-díj
1984 – Déry Tibor-díj
1984 – a Magvető Könyvkiadó nívódíja a Véres Szamár című regényért
1988 – Kossuth-díj
1988 – a Magyar Rádió nívódíja Joyce: Ulysses-fordításáért
Az életrajzot Hegyi Katalin írta.