Gyurkó László: Életrajz
Gyurkó László (Budapest, 1930. április 22. – Budapest, 2007. augusztus 25.)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró, színigazgató. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
*
1930. április 22-én született Budapesten. Édesanyját fél-, apját tizenhat évesen vesztette el, gimnáziumi tanulmányait nem tudta befejezni. Segédmunkásként, adminisztrátorként dolgozott, majd sorkatonaként szolgált az 50-es években. Az 1956-os forradalomban való tevékenysége miatt izgatásért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték.
1957-től publikál rendszeresen, ekkortól jelennek meg kritikái, cikkei, kisregényei. 1964-ben a Kortárs című folyóirat rovatvezetője, majd ugyanettől az évtől kezdve közel 30 éven keresztül a Valóság című folyóirat munkatársa, szerkesztő bizottsági, szerkesztőségi tagja. 1981 és 1986 között a Népművelési Intézet főmunkatársa; 1986 és 1989 között az Új Tükör című hetilap főszerkesztő-helyettese; 1989−1990-ben, nyugdíjazásáig a Népszabadság főmunkatársa.
Az 1960-as évektől intenzív kapcsolatok fűzik a színházhoz. Színpadi művei, színházi vitaírásai mellett alapítója és vezetője a Huszonötödik Színháznak (1970−1979), majd a több társulat összevonásából létrejött Népszínháznak (1979−1981); 1983−1984-ben pedig − Jancsó Miklóssal és Hernádi Gyulával együtt − a kecskeméti Katona József Színházat irányítja. Színpadi alkotásait Európában mintegy félszáz teátrum mutatta be, s több rádió és a Magyar Televízió is sugározta. Filmforgatókönyveket is írt; német nyelvű szépirodalmi és tudományos ismeretterjesztő művek fordítója.
1971 és 1985 között országgyűlési képviselő, a Kulturális Bizottság tagja.
1990-ben visszavonul a közélettől, vidékre költözik. Művei sora viszont folytatódik, történelmi esszémonográfiát, továbbá fanyaran szatírikus regényeket, krimiket és színpadi játékokat ír. Élete utolsó éveiben számos íráson dolgozott, regénytorzók, publicisztikák, vitaírások egyaránt kikerültek a keze alól. Általa kiadásra nem érettnek tartott kéziratok is fennmaradtak hagyatékában. A Kossuth-díjas írók című rangos könyvsorozat 2006-ban válogatást adott közre írásaiból.
Elhunyt 2007. augusztus 25-én.
*
Írói műfajait, értelmiségi életformáját tekintve sokoldalú író. Regényeket, drámákat, történelmi esszéket, vitaírásokat, pamfleteket egyaránt találni munkásságában; a szépírói-alkotói tevékenységét ugyanakkor szinte mindig kiegészítette valamilyen kulturális, illetve közéleti felelősségvállalás. Vonzza a modern színház, s e vonzalma aktív színházépítésben, műhelyszervezésben és -irányításban teljesedett ki. Egyidejűleg évtizedeken át kötődik jellegadó szerkesztőként folyóiratokhoz, lapokhoz.
Gyurkót tudatosan is foglalkoztatja ez az életszférák, műfajok és témák közötti állandó, termékeny feszültségekkel teli átjárás, egymásra hatás: „sosem tudtam műfajokban gondolkodni, csak a témát tudom, ami izgat, a gondolatot, ami foglalkoztat, s ehhez keresem a legmegfelelőbb formát, amiben mondanivalómat közölni tudom másokkal is”. Megítélni, hogy ez a keresési és közlési szándék mikor, melyik alkotásban milyen relevanciával, érvényességgel és mekkora maradandósággal realizálódott, nem ennek az életrajznak, hanem a kritikának, az irodalomtörténet-írásnak az illetékességébe tartozik. Ám ide is tartozik annak a ténynek a rögzítése: ha van irodalmi munkásságának központi témája, akkor ez bevallottan a forradalmiság, legyen szó Lenin szerepének a 60-as évek Magyarországán és Közép-Európájában újszerű értelmezéséről, a Szerelmem, Elektra című nagysikerű drámáról vagy 1956-ról. A történelem nem csupán, nem is elsősorban objektívan elemzendő témaként vonzza: „író vagyok, nem történész vagy filozófus: a tudósnak tárgya a történelem, nekem segítség életem megoldására” − írja. A bakancsos forradalom (2001, 2006) tudományos alaposságú, szintézisteremtő könyvesszéje mintegy visszamenőleg is értelmezi az írói életmű és magatartás korábbi szakaszait, ihleteit.
Gyurkó László műveinek kiadástörténetével és internetes közreadásával kapcsolatban szükséges néhány megjegyzést tenni. A Szerelmem, Elektrának két különböző nyomtatott szövegváltozata van: az 1968-as kiadási évszámmal jelölt, önálló könyvben megjelent variáció mellett a Digitális Irodalmi Akadémia az 1984-es − azonos című − drámagyűjteményben publikált textust is rögzíti, amely a Huszonötödik Színház 1972-es bemutatójának szövege. A nagysikerű darab kései utóéletéhez tartozik, hogy Koltay Gergely 1994−1995-ben rockoperát írt és forgatott belőle (Elektra mindörökké), amelyet a Magyar Televízió 1995 karácsonyán mutatott be; magát az eredeti drámát ez idő tájt Budapesten a Józsefvárosi Pinceszínházban, 2003-ban pedig a Szegedi Egyetemi Színházban is játszották.
1980-ban a Magvető Könyvkiadó Gyurkó-életműsorozatot indított, ennek hat kötete jelent meg 1986-ig. 1987-re elkészült és a kiadásra nyomdatechnikailag elő lett készítve a 35 szerzői íves VII. kötet, amely Egy írástudó végrendeletéhez címmel az 1964-es Negyedik ember c. kötet anyagát, valamint az 1964 és 1986 között publikált esszéket, tanulmányokat, kritikákat, publicisztikákat gyűjtötte egybe. A kiadó 1989-ben visszaadta a kötetet a szerzőnek, így Gyurkó 1964 utáni nyomtatott esszéit és tanulmányait a folyóirat- és újságközlések, illetve az elkészült kötetkézirat alapján, Kötetben nem közölt cikkek, esszék, tanulmányok összefoglaló címmel, időrendben adja közre a DIA. Ugyanebbe a ciklusba iktatjuk be a szerző elmúlt két évtizedben publikált cikkeit, interjúit, publicisztikai írásait is − bőséges, nem retusáló jellegű válogatással. Kötetben nem közölt szépirodalmi művek, színpadi játékok címmel szintén képeztünk egy digitális ciklust rövidebb, illetve töredékben maradt alkotásaiból − ezeket szintén időrendben adjuk közre.
1956 történelmi feldolgozásába többször is belefogott Gyurkó: az előtanulmányként meghatározott első, 1987-es esszékísérletet 1996-ban egy, már tudományos igényű második követte. Ennek két kiadása volt: az év eleji még nem támaszkodhatott a megnyíló oroszországi archívumok „új” anyagaira, az év végi már igen. Végül a negyedik változat jelentősen átdolgozott, bővített kiadásként, új címmel (A bakancsos forradalom) 2001-ben látott napvilágot; ennek egy minimálisan bővített újabb szövege − az 1956-os könyv ötödik kiadásaként − 2006-ban jelent meg. A DIA az első, a harmadik és az ötödik változat szövegét közli.
Egyes szövegeken a digitális közlésben az utolsó nyomtatott kiadásokhoz képest a szerző, Gyurkó László, még érvényesített (jórészt stiláris) javításokat.
Fontosabb díjak, elismerések:
1968 − József Attila-díj
1968 − Lenin Érdemérem (A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának kitüntetése)
1980 − Kossuth-díj
Az életrajzot Agárdi Péter írta.