Darvasi László: Életrajz
Darvasi László (Törökszentmiklós, 1962. október 17.–)
József Attila-díjas író, költő, drámaíró, kolumnista. 2011-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
*
1962. október 17-én született Törökszentmiklóson. 1986-ban diplomázik a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán. 1986–1989 között Hódmezővásárhelyen és Szegeden általános iskolai tanárként dolgozik. 1989-től a Délmagyarország munkatársa, 1992 és 1993 között a lap kulturális rovatvezetője. 1990-től 1998-ig a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője. 1993-tól az Élet és Irodalom főmunkatársa.
*
Darvasi László írásművészete emberi tévelygésekkel, kudarcokkal és örömökkel teli, egyszerre hétköznapi és különös alakok sorát vonultatja fel. Novelláiban, tárcáiban, regényeiben egyaránt érvényre jut mondatainak szépsége és fájdalma, mindenek feletti igazsága. Elemi erejű, artisztikus, egzisztenciális színezetű elbeszélői vágya az életet történetté, a történetet életté változtatja. Írói világa finom szövésű, áttetsző mese.
Már korai verseinek epikus regisztereiben (Horger Antal Párisban, 1991) szavakká formálódik az elbeszélői igény egy koherens, zárt, történetszekvenciáiban újrateremthető világra. Verseinek burjánzó, érzékenységtől túlfeszített, egyszerre evidenciaként és banalitásként ható mondatai elveszett orákulumok és teremtéstörténetek homályából szakadnak fel. E versbeli Én azonban hamar megszabadul veszélyes és indulatos személyességétől, s A portugálok (1992) című vegyes műfajú kötetben át is adja helyét egy mesebeli, kortalan és ártatlan férficsecsemőnek.
A világ tényleges újramesélése azonban A veinhageni rózsabokrok (1993) novelláiban kezdődik el. Nyomolvasások és sorsgenezisek mentén véres, brutális, ugyanakkor enyészet-szépségű világot teremtenek e novellák, bennük a mitologikus-európai és civilizálatlan-balkáni beágyazottságban az emberi létezés a végsőkig feszül. A Borgognoni-féle szomorúság (1994) A portugálok epizált lírájának vagy lirizált epikájának játékos folytatását kínálja a csókok, a könnyek és a futball variálható, grammatikai terében, de a kötetben szereplő Magyar novellák-ciklussal már autonóm műfajmegjelölés születik, mely a későbbi elbeszéléskötetek szürreális magyar valóságát is előrevetíti. A Szív Ernő álnév alatt publikált A vonal alatt (1994) című kötettel az irodalmi tárca műfaja kerül vissza a köztudatba: Darvasi kedélyes, bensőséges hangnemben, naiv ötletességgel egy vidéki hírlapíró nézőpontjából teremti meg vidék és főváros dialógusát. A Délmagyarország és az Élet és Irodalom számára írt rendszeres tárcákból a későbbiekben is jelentős gyűjtemények születnek (Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?, 1997; Összegyűjtött szerelmeim, 2003). A Kleofás-képregény (1995) a rózsabokor-történetekkel megkezdett apokrif bűn és bűnhődés-történet variációkban gazdag folytatása, mely a keresztes háborúk és zsidóüldöztetések, a harmincéves háborút lezáró békeévek, valamint a 19. század végi Szeged szüzséjét idézik fel. A történelem nélküli sorstörténetek mögé díszletként odakerül e kötetben a történelem, megelőlegezve a Szerelmem, Dumumba elvtársnő (1998) 20. századi poétikus időterét. A magyar valóság egykori és mai szomorúságait és e léthelyzetek tragikus okait azonban nem realista módon boncolgatják az újabb „magyar novellák”: a történelmen inneni hétköznapokban megbúvó egzisztenciális veszélyeztetettség és létdráma ironikus, komikus hangnemben jelenik meg. „Magyar” státuszukat meghaladó „spanyol” és „amerikai” novellák is olvashatók e kötetben: az idegen e sajáton belülivé alakítása a hangimitáció tárházának bővülését jelenti, s a nyelvi világteremtés univerzális jellege ezzel egyre hangsúlyosabb szerepet kap – lásd a későbbi „délvidéki” (Szerezni egy nőt, 2000) és „kínai” (A lojangi kutyavadászok, 2002) novellákat.
Darvasi elbeszéléseinek gazdag válogatását tartalmazza A világ legboldogabb zenekara (2005) című reprezentatív kötet, míg A titokzatos világválogatott (2006) rövidtörténetei, tárcanovellái a szerző focihoz való, rendkívül személyes, affirmatív viszonyát tükrözik.
A számos novella- és tárcakötet, valamint meseregényei (Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború, 2002; Trapiti és a borzasztó nyúl, 2004) mellett Darvasi a regény műfajában is jelentőset alkotott. Első regénye, A könnymutatványosok legendája (1999) 16–17. századi panorámaképet fest Kelet-Európáról és a Balkánról, Magyarországról, Erdélyről, Budáról és Szegedről. A mágikus realista regény holdudvarában élő és holt, valós és fiktív alakok váltogatják egymást, s járják a történelem poros és végtelen országútját, miközben könnyeket pergetnek és varázsolnak. A könnymutatványosok legendája végtelenített novellafolyam, egyszerre archaikus mese és mediatizált vízió, nagy narratíva és történettöredék, mely varázstalanított hősöket és hősietlen varázslatokat egyaránt szertelen és túlfűtött játékba hoz. A Virágzabálók (2009) a 19. századba kalauzolja el olvasóját, újra panorámaképként tárva fel a már ismert és bejárható világot Szegedtől Budán át Bécsig. De épp olyan ismerőssé és közössé teszi a tiszai legendát is: annak növényeivel, halaival, kies tájaival, pusztító és építő árvizeivel együtt. Finom, ironikus keretrendezésű a regény, mely képi, orgiasztikus pillanatban kulminál: a regény főszereplői elbarikádozva magukat halálra szeretik egymást, miközben odakint tombol az árvíz. A szegedi nagyárvíz rendkívüli leírásába torkollik a Virágzabálók cselekménye, számos nagy és kicsi élet szerteágazó, összekapaszkodó története. S az említett kereten belül, többszörösen nagy fejezetbeosztás szerint és a történetszekvenciák ciklikus ismétlődésében bontakozik ki a virágzabálók legendája.
Fontosabb díjak, elismerések:
1989 – Móricz-ösztöndíj
1993 – Szinnyei Júlia-emlékdíj
1993 – Déry Tibor-jutalom
1994 – Az Év Könyve-jutalom
1994 – Szép Ernő-jutalom
1996 – Krúdy Gyula-díj (Soros Alapítvány)
1996 – Alföld-díj
1998 – József Attila-díj
1998 – Pro Literatura-díj
2000 – DAAD-ösztöndíj
2002 – Az Év Gyermekkönyve-díj
2003 – Szegedért Emlékérem
2004 – Brücke Berlin irodalmi díj (fordítójával, Heinrich Eistererrel közösen)
2004 – az IBBY Honour List díja
2005 – a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje
2005 – Füst Milán-díj
2006 – Mészöly Miklós-díj
2006 – A Szegedért Alapítvány díja
2007 – Tiszatáj-díj
2007 – Budapestért díj
2008 – Márai Sándor-díj
2009 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj
2009 – Rotary Irodalmi Díj
2010 – Gundel Művészeti Díj
2010 – Pro Urbe Törökszentmiklós
2012 – A Landys & Gyr Stiftung ösztöndíjasa (Zug, Svájc)
2014 – Az Év Gyermekkönyve-díj
2019 – Aleksandar Tisma Nemzetközi Irodalmi Díj
2019 – Bárka-díj (a békéscsabai Bárka folyóirat nívódíja)
2021 – Az évad legjobb magyar drámája (Tragédia 2.0)
2023 – Artisjus Irodalmi Nagydíj (Az év légiutas-kísérője)
Az életrajzot Bombitz Attila írta.