CD II/17. Egy magas hegy tetejéről (ballada)

Contributors

Szerkesztő

CD II/17. Egy magas hegy tetejéről (ballada)

Egy magas hegy tetejéről 
a völgybe néztem át, 
ott láttam három grófot, 
ki csónakán halász.

A legfiatalabbik gróf, 
ki a csónak szélén áll, 
aranyos serlegéből 
kínálja a borát. 

Minek nékem a bora, 
hisz’ úgysem ihatom, 
mert én egy szegény leányka, 
s te gazdag gróffi vagy.

Ha te egy szegény leány, 
s én gazdag gróf vagyok, 
gondolj a forró lángra, 
mely szívünkben dobog!

Nem gondolok semmi lángra, 
én férjhez nem megyek!
A zárdába’ kell meghalnom, 
azt biztos jól tudom.

Ha te a zárdába mégy, 
s a fátyolt felteszed, 
én akkor is követni foglak, 
míg szívem föl nem lel.

Másnap a zárda előtt 
meghúzták a csengőt.
Hol az az új apáca, 
ki tegnap idejött?

Ide be nem jött senki, 
és ki sem mehetett.
Rátok gyújtom a zárdát, 
ha ki nem külditek!

Erre a leány kilép, 
ki talpig gyászba’ már, 
haja rövidre vágva, 
mint kész apáca már.

Ekkor a fiatal gróf 
lehúz egy karikát. 
Fogadd el, szép leányka, 
szerelmem zálogát!

Mondd azt, hogy sétálni voltál 
a bérces hegyeken, 
s ott találtad a gyűrűt 
a sétahelyeden!

Erre a fiatal gróf 
kihúzza pisztolyát, 
agyonlövi a szép lányt, 
s aztán önmagát.

 

ifj. JÓNÁS ISTVÁNNÉ (magyarcigány), sz. 1944. 
Görömböly (Miskolc), 
Borsod-Abaúj-Zemplén megye (M) 
Gyűjtés: 1998