Szerkesztő
CD II/17. Egy magas hegy tetejéről (ballada)
Egy magas hegy tetejéről
a völgybe néztem át,
ott láttam három grófot,
ki csónakán halász.
A legfiatalabbik gróf,
ki a csónak szélén áll,
aranyos serlegéből
kínálja a borát.
Minek nékem a bora,
hisz’ úgysem ihatom,
mert én egy szegény leányka,
s te gazdag gróffi vagy.
Ha te egy szegény leány,
s én gazdag gróf vagyok,
gondolj a forró lángra,
mely szívünkben dobog!
Nem gondolok semmi lángra,
én férjhez nem megyek!
A zárdába’ kell meghalnom,
azt biztos jól tudom.
Ha te a zárdába mégy,
s a fátyolt felteszed,
én akkor is követni foglak,
míg szívem föl nem lel.
Másnap a zárda előtt
meghúzták a csengőt.
Hol az az új apáca,
ki tegnap idejött?
Ide be nem jött senki,
és ki sem mehetett.
Rátok gyújtom a zárdát,
ha ki nem külditek!
Erre a leány kilép,
ki talpig gyászba’ már,
haja rövidre vágva,
mint kész apáca már.
Ekkor a fiatal gróf
lehúz egy karikát.
Fogadd el, szép leányka,
szerelmem zálogát!
Mondd azt, hogy sétálni voltál
a bérces hegyeken,
s ott találtad a gyűrűt
a sétahelyeden!
Erre a fiatal gróf
kihúzza pisztolyát,
agyonlövi a szép lányt,
s aztán önmagát.
ifj. JÓNÁS ISTVÁNNÉ (magyarcigány), sz. 1944.
Görömböly (Miskolc),
Borsod-Abaúj-Zemplén megye (M)
Gyűjtés: 1998