Szerkesztő
CD II/1. Pityke tyúk (mese)
Hol vót, hol nem vót, volt egyszer egy kakas meg egy tyúk. Elmentek a szemeire kaparászni. A tyúk, ahogy kaparászott, meglelt egy kökényt. Lenyelte, megakadt a torkán. Ezt a kakas meglátta, gyorsan szaladt a kútra vízé’.
- Te kút, adjál nekem vizet, vizet a Pitykének, mer' megfúl a kökénybe'!
- Eredj, hozzál nekem ágast!
Szaladt a fához.
- Te fa, adjál nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer' megfúl a kökénybe’!
- Eredj, hozzál nekem koszorút!
Szaladt a szép lányhoz.
- Te szép lány, adjál nekem koszorút, koszorút fának, fa nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer' megfúl a kökénybe'!
- Eredj, hozzál nekem szép cipőt!
Szaladt a suszterhoz.
- Te suszter, adjál nekem szép cipőt, szép cipőt szép jánynak, szép jány nekem koszorút, koszorút fának, fa nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer’ megfúl a kökénybe’!
- Eredj, hozzál nekem csirizt!
Szaladt a cicához.
- Te cica, adjál nekem csirizt, csirizt a suszternak, suszter nekem szép cipőt, szép cipőt szép jánnak, szép ján nekem koszorút, koszorút fának, fa nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer’ megfúl a kökénybe’!
- Eredj, hozzál nekem tejet!
Szaladt a tehenhez.
- Tehen, adjál nekem tejet, tejet a cicának, cica nekem csirizt, csirizt a suszternak, suszter nekem szép cipőt, szép cipőt szép jánnak, szép ján nekem koszorút, koszorút fának, fa nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer’ megfúl a kökénybe’!
- Eredj, hozzál nekem szénát!
Szaladt a kaszáshoz.
- Te kaszás, adjál nekem szénát, szénát a tehénnek, tehen nekem tejet, tejet a cicának, cica nekem csirizt, csirizt a suszternak, suszter nekem szép cipőt, szép cipőt szép jánnak, szép ján nekem koszorút, koszorút fának, fa nekem ágast, ágast a kútnak, kút nekem vizet, vizet a Pitykének, mer’ megfúl a kökénybe’!
- Eredj, hozzál nekem kaszát!
Szaladt a hátba, vett egy kaszát, odavitte a kaszásnak.
- Itt a kasza, most mán adjál nekem szénát!
- Ölelj a boglyákul, ha kell!
Ölelt a boglyákul, szaladt a tehenhez.
- Te tehen, itt a széna, most mán adjál nekem tejet!
- Szopjál a tőgyemből, ha kell!
Szopott a tőgyibül, szaladt a cicához.
- Te cica, itt a tej, most mán adjál nekem csirizt!
- Kaparj a seggembü’ ha kell!
Kapart a seggébül, gyorsan rohant a suszterhoz.
- Te suszter, itt van a csiriz, most mán adjál nekem szép cipőt!
- Akassz a szögrül, ha kell!
Akasztott a szögrül, szalad a szépjánhoz.
- Te szép jány, itt van most mán a cipő, adjál nekem koszorút!
- Akassz a fejemről, ha kell!
Akasztott a fejérül, szaladt a fához.
- Te fa, itt van a koszorú, most mán adjál nekem ágast!
- Törjél rúlam, ha kell!
Tört rúla egy ágast, szaladt a kúthoz.
- Te kút, itt az ágas, most mán adjál nekem vizet!
- Meríjj belülem, ha kell!
Merített belőle, szaladt a tyúkhoz. Hát mire odaért, a tyúk megdöglött.
ifj. JÓNÁS ISTVÁN (magyarcigány), sz. 1941.
Görömböly (Miskolc), Borsod-Abaúj-Zemplén megye (M)
Gyűjtés: 1998