Szerkesztő
CD I/25. A fekete csirke (hiedelem)
1934-be’ történt, hogy engem elhitt Váradi Béla, hogy legyek a gulyával. Hát nem tudtam én, hogy ő mit akar. Hát vett egy fekete jércét, oszt megvárta, míg az első tojását ki... - hogy’ mondjam nektek? — mikor aztat kitojta, felkötötte, a hóna alá tette becsomagolva tajuba, oszt úgy keresztül a nyakába. Addig én a marhával vótam, míg csak az ki nem kelt. Feleségem is ott vót.
Osztan hát, az olyan csirke vót, mikor kikelt, hogy csupasz vót a nyaka. Osztan a dunnába’ tartotta, köles kását ett. Azt adott neki. Osztan hát, ha egy idegen bement, akkor meg se mocant. Megösmerte a gazdáját. Senki nem adhatott neki enni, csak a gazdája, Béla bátyám, aki kikötötte.
Osztan hát, hogy mi történt vele, vagy mi nem, három hét alatt egyszerűen csak megdöglött.
Hát álmodott ő vele, hogy miér’ döglött meg. Mer’ nem jó vót. Ugyanolyat kellett vóna még felkötni egy nőnek, osztan a nőé kakas lett vóna — érted? — ez meg jérce, az emberé, oszt annak a tojását kikőteni, a’ lett vóna a jó!
De hát osztan azóta nem próbálkozott vele, mert az egész hóna aljárul légyott a bőr.
id. JÓNÁS ISTVÁN (magyarcigány), sz. 1912.
Barossakna, (Miskolc-Pereces), Borsod-Abaúj-Zemplén megye (M)
Gyűjtés: 1977