Rakovszky Zsuzsa: Életrajz

Rakovszky Zsuzsa (Sopron, 1950. december 4. –)

Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Sopronban született 1950. december 4-én. A Torna utcai ház nemcsak gyermekkorának, hanem egész életének meghatározó helyszíne, ahová hosszas kitérő után 2003-ban költözött vissza. Ahogy egy interjúban elmondta, irigylésre méltónak tartja azt az életet, amelyet egyetlen házban élnek le.[1] (A helyhez, házhoz való erős kötődésre volt más példa is a Rakovszky családban. Apai nagyanyja, amikor az I. világháború után úgy döntött, hogy a Felvidékről fiai után költözik, a költözés előtti éjszakán meghalt.[2]) Sopron – hol név nélkül, hol költött néven – meghatározó helyszíne a Rakovszky-műveknek. A szülői ház, a környező utcák, a lakás belső terei, de a tágabb környezet, például a Lőverek is több versben, novellában, regényben feltűnnek. Budapesti vendégszerepléseinek visszatérő zárlata, hogy mennie kell, mert indul a vonata Sopronba. Ezt az erős kötődést a város azzal ismerte el, hogy 2016-ban díszpolgárává avatta.

Mindössze egyéves volt, amikor édesapja meghalt. Rakovszky Tibor (1893–1952) a felvidéki Szenicén született, a pozsonyi egyetemen szerzett jogi diplomát. Az első világháború után került először Sopronba, majd Budapestre. A II. világháború előtt főispáni titkár, majd miniszteri segédtitkár volt, később egy export vállalat igazgatójaként dolgozott. Édesanyja, Szűcs Zsuzsanna (1918–1981) szintén a Felvidéken, Privigyén született. Gépírónő, majd pénzügyi előadó volt. A fiatalon megözvegyült édesanyának gyerekkori dajkája, Mellus Anna volt a segítségére, tíz évig, az édesanya második házasságáig hármasban éltek. Rakovszky Zsuzsa nevelőapja, Majoros József szintén jogi egyetemet végzett. Tíz évet töltött a Gulágon, hazakerülése után raktárosként dolgozott. 

Rakovszky Zsuzsa az általános iskolát a Színház utcai, ma már nem működő Zrínyi Ilona Állami Általános Leányiskolában végezte, majd a Martos Flóra Gimnáziumban (jelenleg Eötvös József Evangélikus Gimnázium), angol szakon érettségizett 1969-ben.

Kezdetben a rajzolás, festés is vonzotta, általános iskolai rajztanára, a Sopronban jól ismert festőházaspár nőtagja, Mende Gusztávné szakkörébe járt, később azonban úgy találta, hogy túlságosan elégedett a képeivel, amit a dilettantizmus jelének gondolt, így felhagyott a festéssel.

Első versélményei édesanyja felolvasásaihoz kötődnek, aki különösen Arany János verseit és a Toldit olvasta fel gyakran. Verseket kisgyermekként, ötévesen kezdett írni (az első pársorosokat még úgy diktálta le az édesanyjának), majd hosszabb kihagyások következtek. Már középiskolásként, eljárt a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumának felolvasásaira.

Az egyetemet Debrecenben kezdte, másodévtől azonban Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta, ahol 1975-ben magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett. Tanítani azonban nem tanított. Ötödéves korában Egri Péter professzora kérdésére, hogy mihez kezdene legszívesebben az egyetem után, azt válaszolta, hogy bakter lenne valahol vidéken, egy megszűnt vasútvonal mellett. „Akkor maga könyvtáros lesz” – hangzott a válasz.[3] És valóban, a diploma megszerzése után először az akkori Állami Gorkij Könyvtárban (ma Országos Idegennyelvű Könyvtár) dolgozott 1975 és 1979 között, majd az ELTE angol tanszékének könyvtárában 1979-től 1981-ig. 1982 és 1986 között a Helikon Kiadó szerkesztője volt. 1987-től szabadfoglalkozású író, műfordító.

Mestert keresve, verseit ismeretlenül elküldte Vas Istvánnak, aki biztatta, de arra intette, hogy várjon még a publikálással. Első folyóiratközlése végül 1976-ban, az Új írásban jelent meg. Vas István segítette abban is, hogy megjelenhessen egy pályakezdő költőket bemutató antológiában, a Madárútonban (1979), a Móra Kiadó Kozmosz Könyvek sorozatában.

Még első önálló kötete megjelenése előtt, 1980-ban Strand című verséért megkapta a Graves-díjat.

A következő évben, 1981-ben aztán megjelent bemutatkozó kötete, a Jóslatok és határidők, szintén a Kozmosz Könyvek sorozatban.  

Az ezredfordulóig még négy verseskötetet publikált:

Tovább egy házzal (Magvető, 1987), Fehér-fekete (Jelenkor, 1991), Hangok (Cserépfalvi, 1994), Egyirányú utca (Magvető, 1998).

Az ezredforduló környékén kezdett prózát írni. 2002-ben megjelent történelmi regényét, a XVII. századi Lőcsén és Sopronban játszódó A kígyó árnyékát (Magvető, 2002) a közönség és a kritika egyöntetű elismeréssel fogadta. Megkapta érte a Márai Sándor-díjat és az év legjobb könyvének járó Magyar Irodalmi Díjat is.

Ezt követően prózai munkák és verseskötetek váltogatták egymást az életművében. Gyermekkori emlékeit, az akkori Sopront A hullócsillag éve (Magvető, 2005) című regényében írta meg. További prózai munkái: A Hold a hetedik házban (novellák, Magvető, 2009), VS (regény, Magvető, 2011), Szilánkok (regény, Magvető, 2014), Célia (regény, Magvető, 2017). Verseskötetei: Visszaút az időben (Magvető, 2006), Fortepan (Magvető, 2015), Történések (Magvető, 2018).

1997/1998-ban szerződéses munkatársként részt vett a Beszélő szerkesztésében, több interjúja is megjelent ebben az időszakban a folyóiratban, például Mándy Ivánnal, Réz Pállal, Závada Pállal.

Az 1989-ben induló Holminak kezdettől fontos szerzője volt, itt jelent meg, az első számban, 1989 októberében a rendszerváltásról szóló Decline and Fall című verse. 2014 végéig, a folyóirat megszűnéséig, elsősorban itt közölte verseit, elbeszéléseit. Bár a folyóirat gyakorlati szerkesztésében ténylegesen nem vett részt, a szerkesztőbizottsági tagok között 1994-től ott szerepelt a neve.

Költői, írói munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenységet folytat, sokáig ez utóbbi volt a kenyérkereső munkája. Angol és amerikai költők (pl. Kingsley Amis, Elisabeth Bishop) versei, Ibsen verses drámái (Kúnos Lászlóval közösen), Alice Munro elbeszélései, Charles Frazier Hideghegy című regénye mellett lefordította például Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című munkáját. Ibsen több drámáját, Euripidész Médeiáját ma rendre az ő fordításában játsszák színházaink. Történeti és filozófiai munkák mellett, a pénzkereset kényszere miatt lefordította Stephenie Meyer Alkonyat (Twilight) sorozatának első három kötetét, és régebben romantikus szerelmes füzetek magyarítását is vállalta. Az angol mellett német nyelvből is fordított, például Theodor Storm és C. F. Meyer verseit.

Drámát eddig egy alkalommal írt, a Nemzeti Színház felkérésére, a Tízparancsolat nevű drámapályázatra A nyolcadik címmel, amelyet 2010-ben felolvasószínházi formában mutattak be a Nemzeti Színházban.

Négy hosszabb külföldi tanulmányúton volt: 1988/1989-ben Soros-ösztöndíjjal Angliában tanulmányozta az angol költészetet, 1990-ben az Iowai Nemzetközi Íróprogramban vett részt, 2002-ben Svájcban, a Bodman-Literaturhausban dolgozhatott, és ugyanebben az évben hat hónapot töltött Bécsben, az Institut für die Wissenschaften vom Menschen vendégeként.

Verseiből angol nyelven New Life címmel jelent meg válogatás George Szirtes fordításában (London, Oxford University Press, 1994), németül Familienroman címmel Zsuzsanna Gahse fordításában (Wien, Edition Korrespondenzen, 2002), finnül pedig Hannu Launonen fordításában olvashatók válogatott versei (Yhteyksiä. Valikoima runoja. Helsinki, Werner Söderström Osakeyhtiö, 2008). Regényei közül A kígyó árnyékát német, olasz, bolgár és holland fordításban is kiadták. A VS török és francia, A hullócsillag éve olasz nyelven szintén megjelent.

2007-ben Artemisz Kiadó néven kis könyvkiadót alapított Turbuly Évával közösen. Itt jelent meg egyetlen gyermekeknek írt verseskötete, az Ismered-e? Füvészkönyv gyerekeknek (2007, illusztrálta G. Kristóf Éva), valamint Elizabeth Gaskell-fordításai, az Észak és Dél (2007) és az Egy orvos vallomásai (Cranford / Egy orvos vallomásai címen, 2008).

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Székfoglalóját Énvers – szerepvers címmel 2009. december 10-én tartotta meg.

Munkásságát számos díjjal, elismeréssel jutalmazták, amelyek között állami díjak pl. József Attila-díj (1988), Kossuth-díj (2010) és magán alapítású díjak így a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), AEGON Művészeti Díj (2007), Libri Irodalmi Díj (2016) egyaránt szerepelnek.

1974 és 1981 között házasságban élt Márkus András matematikussal.

1992-ben született fia, Rakovszky Tibor elméleti fizikus.

 

[1] A múlt nem múlik el. Virág F. Éva: Látogatóban Rakovszky Zsuzsánál. Magyar Hírlap, 1998. 04. 25. 17.o.

[2] „valaminek el kell mozdulnia az emberben…” – beszélgetés Rakovszky Zsuzsa íróval, költővel, műfordítóval. Helikon, 2016. 21. szám

[3] Vidéki lány Budapesten – Közeli Rakovszky Zsuzsával. Nők Lapja 2016/3.

 

Fontosabb díjak, elismerések:

1980 – Graves-díj

1986, 1991 – Déry Tibor-jutalom

1988 – József Attila-díj

1989 – Az Év Könyve-jutalom

1992 – IRAT-nívódíj

1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja

1997 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja

1997 – a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj

1999 – Salvatore Quasimodo-díj

2002 – Magyar Irodalmi Díj

2003 – Márai Sándor-díj

2007 – AEGON Művészeti Díj

2008 – Prima-díj

2010 – Kossuth-díj

2015 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

2016 – Libri irodalmi díj a Fortepan című verseskötetéért

2017 – Hazám-díj

2016 – Sopron díszpolgára

2020 – Városmajor 48 Irodalmi Társaság Alapítvány Életműdíja

2021 – Szinva Irodalmi Díj

2024 – Artisjus Irodalmi Nagydíj (Vita élő időben)

 

Az életrajzot Turbuly Lilla írta.