Kiss Anna: Életrajz
Kiss Anna (Gyula, 1939. január 26.–)
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, drámaíró. 2019-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
*
1939. január 26-án született Gyulán, Kiss Sándor szabómester és Csősz Erzsébet gyermekeként. Életének első éveit nagyszüleinél töltötte Gyulán, később Debrecenbe, onnét pedig szülei lakhelyére, Zsadányba került. A gimnáziumot Orosházán végezte, már kollégistaként.
Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte orvostanhallgatóként, ezt félbehagyva került Elepre (Hortobágy) ahol három éven át (1961–63) kollégiumi nevelőként dolgozott. 1963-ban Budapestre költözött, és a Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnázium tanára lett. Magyar-orosz tanárszakos diplomáját 1966-ban szerezte meg a Szegedi Tanárképző Főiskolán. A szélesebb szakma figyelmét is felkeltő versei először 1967-ben, az Alföldben jelentek meg, majd szerepelt az 1969-es Költők egymás közt című antológia szerzői között, Nagy László bemutatásában. Első verseskötete 1971-ben jelent meg Fabábu címmel, a Móra Kiadó Kozmosz-sorozatában.
1975-ben József Attila-díjjal tüntették ki, és ugyanebben az évben belépett a Magyar Írószövetségbe is. 1979-ben felhagyott a tanítással, azóta írásaiból, valamint színházi és rádiós munkáiból él. 1980-ban Alföld-díjjal tüntették ki. 1990 és 1994 között a Tekintet című kulturális-szemléző folyóirat szerkesztője volt. 1992-ben ismét József Attila-díjat, 1993-ban Déry Tibor-díjat, 2002-ben Arany János-díjat kapott. 2007 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2008-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával, 2015-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2016-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 2017 óta a Nemzet Művésze.
A Digitális Irodalmi Akadémia 2019. november 20-án tagjává választotta.
*
Kiss Anna írói tevékenységét a formai sokszínűség jellemzi. Életművében közel azonos arányban találhatók kötött formájú versek, szabadversek, prózaversek, drámai monológok és rövidebb színművek.
Ez a műfaji diverzitás már az első, Fabábu című kötetében (1971) is megjelent, ugyanakkor ebben a különböző megszólalási módok még nem váltak el élesen egymástól, még az egyes szövegek szintjén sem. Kiss a Fabábuban kísérletezte ki azt a versnyelvet, amelytől később sem tért el jelentősen, és amelyet alapvetően a gyermeki perspektíva imitációja, valamint a megszemélyesítések, természeti metaforák és váratlan szürrealista képek használata jellemez. Szövegeinek állandó témája a falusi élet, pontosabban a szűk körű, természetközeli közösségek létmódja, azok sajátos, mitikus világszemlélete. Első kötetében ennek a miliőnek az ábrázolása (a világháború élménye kapcsán) szinte szociografikus tendenciákat mutatott, azonban ez a fajta megközelítés később már nem tért vissza az írásaiban.
A Fabábut követő köteteiben (Feketegyűrű 1974, Kísértenek 1976, Világok 1978) Kiss a lírai, prózai és drámai jellegű szövegeit elkezdte (bár még nem túl karakteres műfajhatárokkal, de) különválasztani egymástól. Ennek elsődleges módja a megszemélyesítés funkcióinak kiszélesítése (a lírai megszólalások konkrét drámai megszólalásokká formálása), valamint a párbeszédes szerkezetek jelzett és módszeres alkalmazása volt. E kötetekben jelent meg az a meseszerű jelleg is (állatkarakterek és -metaforák, valamint egyfajta „anekdotikus” humor formájában), amely későbbi gyermekverseit és meseregényeit előlegezte. Újabb szövegeiben a falu mindennapi gyakorlati életének ábrázolásával szemben értékelődött fel egyfajta történeti-mitikus, vagy (keresztény szimbólumokkal is vegyített) vallásos szemlélet, amely diverz megszólalásmódjainak központi összetartó elemévé vált.
Az 1983-as A viszony című című kötetétől kezdve a különböző műnemek (versek, rövidprózák, monológok és színdarabok) egymástól elválasztva jelentek meg, formai és tematikus szinten egyaránt (de mindig egyazon kiadvány koncepciójába illeszkedve). Drámai jellegű szövegei ettől kezdve önálló poétikai térrel bírtak, és kiemelt hangsúlyt kaptak az életművön belül. A keresztény misztériumjátékokból és különböző modernista (főleg brechti) elemekből építkező drámai monológjai, sokszor karneválszerű színművei jobbára női tapasztalatokat, sorskérdéseket tematizálnak (gyakran a terhesség és a nemi erőszak különböző problémái körül forognak), tárgyukat pedig (a lírai szövegekkel összhangban) átmitologizált történelmi szűrőn keresztül vizsgálják. Versei a ‘90-es évektől (Genitivus, 1995; De, 2001) absztraktabb, fogalmibb témák felé kezdtek mutatni, viszonylagos összhangban a posztmodern areferenciális nyelvfelfogásával és ehhez kapcsolódó költészeti eljárásmódokkal.
2014-ben Gyolcs cím alatt, saját szerkesztésben, két kötetbe rendezve adta ki összegyűjtött műveit. Több szöveget átdolgozott, valamint egyes szövegcsoportokat újrakontextualizált az életművön belül, átlátható formai és tematikus struktúrát adva ezzel átfogó poétikai törekvéseinek.
Fontosabb díjak, elismerések:
1971 – A Legjobb Első Kötetért-díj
1975 – József Attila-díj
1980 – Alföld-díj (az Alföld folyóirat nívódíja)
1988 – A Jövő Irodalmáért-díj
1991 – A Művészeti Alap irodalmi díja
1991 – Bölöni György-díj
1992 – József Attila-díj
1993 – Déry Tibor-díj
1998 – A Bielsko-Biała-i Nemzetközi Bábfesztivál Nagydíja (Lengyelország)
1998 – Esztergom és Székesfehérvár Millecentenáriumi drámapályázata, I. díj
2000 – Rendületlenül-diploma (a Magyar Szellemi Védegylet elismerése)
2002 – Arany János-díj (a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa díja)
2008 – Magyarország Babérkoszorúja
2010 – A Magyar Kultúra Lovagja (a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elismerése)
2012 – Prima-díj
2015 – Balassi Bálint-emlékkard
2015 – Tiszatáj-díj (a Tiszatáj folyóirat nívódíja)
2016 – Zsadány község díszpolgára
2016 – Kossuth-díj
2017 – Nemzet Művésze-díj
Az életrajzot Csete Soma írta. A szerző fényképét Török László készítette.