Békés Pál: Életrajz

Békés Pál (Budapest, 1956. március 27. – Budapest, 2010. május 28.)

József Attila-díjas író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

1956. március 27-én született Budapesten, a Csikágónak nevezett városrészben. Szülei, Békés Pál szavaival, a „holokauszt véletlen túlélői” voltak. Édesapját, a később kardiológusként dolgozó Békés Miklóst (1924–2017) a nyilasok 1945 januárjában ki akarták végezni, de a közelről leadott lövés ellenére a golyó csodával határos módon gellert kapott a szem és a halánték közötti csonton. Édesanyját, a Gróf Mária néven publikáló Békés Mária (1927–2014) újságírót 1944-ben családjával Auschwitzba deportálták, ahonnan egyedül tért haza; később a Gyermekünk című pedagógiai lap főszerkesztője volt. Az egyéni sors és a történelem összefüggéseivel elhivatottan foglalkozó Békés Pál íróként többször visszatért ezekhez az eseményekhez. Ahogyan a Csikágó múltjának elemeit, úgy a szüleivel történteket is beépítette a magánmitológiájába.

1974-ben érettségizett a Kádár-rendszer keretei között is haladó szellemiségű budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányai előtt, 1974–1975-ben szociológiai kérdezőbiztosként dolgozott a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjában. A munkájával járó belföldi utazások az írói pályája alakulását is meghatározták. Első novelláit úti jegyzetei alapján egy miskolci szállodában írta, de az utazás tematikai és ábrázolástechnikai értelemben élete végéig fontos ihletforrása maradt.

Huszonhárom éves korában jelent meg első regénye, a Darvak (1979). A következő évben szerzett tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol magyar–angol–összehasonlító irodalomtörténet szakon végzett. Budapesti középiskolákban kezdett dolgozni helyettesítő magyar- és angolnyelv-tanárként. Néhány hosszabb-rövidebb időszaktól eltekintve szinte egész életében szabadúszóként kereste kenyerét, műfordításból, hangjátékok, forgatókönyvek írásából és színházi munkákból tartotta fenn magát. Műveiben többször is reflektált a szabadúszás életformájának sajátosságaira mint az alkotófolyamatot meghatározó körülményekre, amelyek például a szépirodalmi szövegek terjedelmét is befolyásolják. A kilencvenes évek végi, „bélyegeknek” nevezett nagysikerű rövidprózáinak ihletforrását is ezekből eredeztette.

Első gyermekirodalmi alkotása, a máig népszerű A kétbalkezes varázsló1983-ban jelent meg Sajdik Ferenc illusztrációival. Az urbánus meseregényt azóta számos nyelvre lefordították. Ezzel párhuzamosan írta első, 1984-ben kiadott Lakótelepi mítoszok című novelláskötetét, amelyet a Békés Pál-novellisztika legemlékezetesebb teljesítményeként tarthatunk számon (Felvidéki Judit rendezésében sikeres tévéjáték is készült belőle 1985-ben). 1984–1985-ben a Vígszínház színműírói ösztöndíjasa volt, dramatikus szövegeiből több vidéki és budapesti színházban rendeztek darabot.

1987-ben kötött házasságot Merényi Ágnes műfordító-szerkesztővel. Két gyermekük született, Békés Dorottya Anna (1988) és Békés Bálint Mihály (1990). 1993-ban elváltak.

1992–1993-ban Fulbright ösztöndíjjal New Yorkban élt, a Columbia University kurzusaira járt. 1994-től 1996-ig a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette. 1996-ban mutatta be a Pesti Színház a frenetikus sikert arató A dzsungel könyve című magyar musicalt, amely Békés színházi munkásságának talán legismertebb teljesítménye (szövegét Rudyard Kipling azonos című könyve alapján írta, a dalszövegek Geszti Péter, a zene Dés László munkáját dicsérik, az ötletgazda-dramaturg Radnóti Zsuzsa, a rendező Hegedűs D. Géza volt). 1997-ben az Iowa University International Writing Programjának ösztöndíjasa. 1997 és 2000 között színházért és irodalomért felelős szerkesztőként dolgozott a Magyar Televíziónál.

Az ezredfordulóra az egyik legjelentősebb magyar gyermekirodalmi szerző lett, és ekkor már irodalomszervezőként is tekintélyes karriert tudhatott a magáénak. 2000-től haláláig az IBBY (International Board on Books for Young People – Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnökeként, 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott. Ő volt az ötletgazdája a 2005-ben induló A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalomnak.

2006-ban jelent meg főműve, a Csikágó (műfaji önmegnevezése szerint gangregény), amelynek önálló elbeszélésként is olvasható szövegei a nevezett városrész mikroközösségének alakulástörténetébe nyújtanak betekintést. Ő látta el a 2007-ben megjelent A visegrádi országok irodalmi antológiája című többnyelvű kötet főszerkesztői feladatait. 2008-ban Tóth Krisztinával közösen a Hasítás című antológiát gondozta, amely felkérésre született könnyűzenei témájú „rocknovellákból” állt.

Hosszú betegség következtében hunyt el 2010. május 28-án. Végakaratának megfelelően szülei és barátai megalapították a Békés Pál Civil Társaságot, amely 2013-tól pénzjutalommal járó díjjal ismeri el évente egy kiemelkedő prózaíró munkásságát.

*

Meseregényei, A kétbalkezes varázsló (1983), a Sólyom András által megfilmesített Doktor Minorka Vidor nagy napja (1985), a sikeres gyermekdarabként is ismert A félőlény (1991) vagy A Bölcs Hiánypótló (2005) a magyar gyermekirodalom jelentékeny alkotásai. Dramaturgiai kimunkáltságukkal a New Buda és a TÉVÉ-játék című színművek rangos helyett vívtak ki számára a magyar színház elmúlt évtizedeinek történetében. Műfordítói teljesítménye sem hagyható említés nélkül, az ő magyarításában olvashatjuk például Vladimir Nabokov, Anthony Burgess, Woody Allen, Sue Townsend, Tom Stoppard és Edward Albee fontos műveit. Talán ennyiből is látszik, hogy Békést hosszú ideig inkább gyermekirodalmi szerzőként, színházi alkotóként és műfordítóként tartotta számon az irodalmi közvélemény, íróként kevés elismerésben volt része. Erről tanúskodik, hogy novelláskötetei (például a Törzsi viszonyok [1990] vagy A bogárnak mindegy [1993]) különösebb figyelmet nem váltottak ki.

Írói pozícióját egyrészt a gyermekirodalom marginális helyzete alakíthatta félperifériássá. A gyermekirodalomként kategorizált könyveket ugyanis sokáig másodrangú irodalomként kezelték a felnőttek számára írott művekhez képest. Vélhetően azok a változások sem érintették kedvezően Békés „felnőttirodalmi” munkásságának megítélését, amelyek a nyolcvanas években, vagyis a pályakezdése körüli időszakban formálták többek közt az irodalomkritikai beszédmódokat is. A pikareszk regényekből is inspirálódó alkotó történetközpontú írásai az összefoglalóan prózafordulatnak is nevezett átrendeződések felől nézve kissé anakronisztikusnak látszottak. Annál is inkább, mert a második regénye, a Szerelmem, útközben. Három fejezet (1983) konfliktusszerkezetében és karakterformálásában még azzal a hatvanas-hetvenes évek fordulójára tehető, nemzedéki közérzetepikának nevezett tendenciával vállalt rokonságot, amelyet a nyolcvanas években a legtöbben már távolságtartással kezeltek (Békés e különös megkésettségére néhány későbbi műve értékelésekor is kitért a kritika). Noha szeretett kísérletezni, nyelvjátékos törekvéseit az újszerűnek ható prózapoétikáktól eltérően az atmoszférateremtésnek, az anekdotikus történetmondásnak és a cselekményszövésnek rendelte alá. Ebben a megközelítésben kivételnek mondható az 1987-ben írt, de csak 1991-ben megjelent Érzékeny útazások Közép-Európán át avagy Jorik András különös vándorlása volt és való országok földjén című kötet. A 18.–19. századi romantikus regények megszólalásmódját idéző, a peregrinusirodalom hagyományából inspirálódó mű nyelvi játékosságával és kesernyés humorával a rendszerváltás előtti Magyarország, valamint a kelet-közép-európaiság tapasztalatát közvetíti.

A rendszerváltást követően általában kedvezőbbé vált a Békés Pál-művek befogadása. Békés még néhány kései műveiben is nemzedékinek mondható tapasztalatok színrevitelével kísérletezett, mint az örkényi egypercesek hagyományát idéző, kritikai sikert arató Bélyeggyűjtemény(1999), amelynek kisprózáit a kilencvenes évek második felében kezdte publikálni az Élet és Irodalom (a kötetet Tettamanti Béla illusztrálta). Ez az esetenként egészen lírai miniatűrökből összeálló korrajzmozaik a megjelenést követően tovább gyarapodott, és sajátos sűrítettségével nyerte el egyéni karakterét (teljes terjedelmében a 2012-es Összegyűjtött bélyegek című posztumusz kötetben olvasható). A generációs élményekkel kapcsolatban a bravúros cselekményvezetésű A bűntárs(2004) című regény is megemlíthető, amely a krimi műfajában, valamint az anekdotikus elbeszélésmódban rejlő lehetőségek következetes kiaknázása miatt is érdemes a figyelemre. Ezek a korábbi Békés Pál-kötetekhez képest több elismerésben részesültek, de a recepció erővonalait nem változtatták meg. Az egyre nyilvánvalóbb tematikai tömbszerűség sem hatott élénkítően a kritikai visszhangra. A fogadtatástörténet szempontjából az évekig tartó kutatómunka eredményeként megszületett Csikágó 2006-os megjelenése tekinthető talán a legfontosabb eseménynek. A kötet ugyanis komoly kritikai sikert aratott és a laikus olvasók körében is nagy érdeklődés övezte.

A Csikágó térkezelése nem korlátozódik a címmel is megnevezett budapesti városrészre. Sőt, a 19. és a 20. század fordulójától kezdve a magyar történelem és társadalomtörténet különös jelenségein keresztül az Egyesült Államokon át Ausztráliáig terjednek a bravúrosan szőtt cselekmény szálai. A zömében hosszabb terjedelmű novellák önmagukban is emlékezetes befogadói élményt nyújtanak, ám az összeolvasásuk összetettebb elemzési irányokat is megnyithat. Nem véletlenül tűnik fel a „gang” szó a kötet első kiadásának borítóján (a későbbi kiadások esetében ez elmarad), a műfaji önmegnevezés szóösszetételében. Egyrészt az ábrázolt miliőre, a gangos házakra utal, másrészt a kötetszerkezet metaforájának tekinthető, amely megsejtet valamit a regény koncepciójából, valamint az egyéni élet és a történelem kapcsolódásainak mintázatáról. A recepció konszenzuálisnak tekinthető értelmezési ajánlata, hogy miként a Csikágó háztömbjeiben lévő lakások, úgy az egyes sorsok is szeparáltak, de a horizontjuk közös – a gang: a 20. század. A mindentudó elbeszélővel dolgozó Békés erre a rizomatikus struktúrára számos metapoétikus, öntükröző mozzanattal reflektál. A Tejpor című novellában például, amely az 1956-os forradalom idején játszódik, az egyik pincébe menekült szereplő szükségből kibontja, ezáltal láthatóvá teszi azokat a befalazott járatokat, „vészátjárókat”, amelyek a Csikágó emeleteseinek összeköttetését hivatottak biztosítani. A regény sikerültségéről is vall az a fejlemény, hogy a 2007-ben megjelenő Semmi baj című gyűjtemény, amely régi és új elbeszéléseket (köztük „bélyegeket” is) egybe sorolt, kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a benne olvasható írásokat először közreadó novelláskötetek.

Békés íróként, irodalomszervezőként, gyermekirodalmi és színházi szerzőként, illetve műfordítóként is jelentékeny szereplője volt a közelmúlt magyar irodalmának. Színes pályája arról is tanúskodik, hogy elhivatottságra, sokrétű tehetségre és átlag feletti munkabírásra van szüksége annak, aki szabadúszóként szeretne megélni a magyar kultúrából. Talán épp a vállalások összehangolásának nehézségeit teszi nyilvánvalóvá a tény, hogy Békés Pál írói életműve a minőség tekintetében nem mondható egyenletesnek. Ugyanakkor kevésbé sikerült munkái részleteiben is olyan megoldásokra lehetünk figyelmesek, amelyek a Lakótelepi mítoszok, a Bélyeggyűjtemény, A bűntárs és a Csikágó szerzőjének írástechnikai szakértelmét dicsérik.

Az életrajzot Juhász Tibor írta.

Fontosabb díjak, elismerések:

1981 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj

1982 – Rádiós Kritikusok Díja

1985 – Makszim Gorkij-diploma

1987 – a Soros Alapítvány irodalmi ösztöndíja

1988 – Wessely László-díj

1988 – Új Magyar Hangjáték Díj

1991 – a Holmi novellapályázatának díja

1992 – Fulbright-ösztöndíj (Columbia University, New York)

1992 –Fitz József-könyvdíj

1992 – az Év Gyermekkönyve díj

1998 – Déry Tibor-jutalom

2000 – a Soros-Alapítvány alkotói díja

2000 – József Attila-díj

2004 –A NKÖM Édes anyanyelvünk pályázatának megosztott első díja gyermekirodalom kategóriájában

2006 – Hevesi Sándor-díj

2006 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje

2009 – Márai Sándor-díj

2009 – Szép Ernő-jutalom

2011 – IBBY díj (posztumusz)