Orcsik Roland: Életrajz

Orcsik Roland (1975, Óbecse)
Sziveri János-, Csáth Géza- és Hazai Attila-díjas író, költő, műfordító. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas.

Vezetéknevem tót, keresztnevem pedig germán, miközben édesapám magyar, édesanyám szerb, ám magyar rokonokkal, fűszerezéssel. A Roland nevet nem a divatja miatt adták nekem, hanem mert a szüleim nem akartak sem a magyar, sem a szerb mellett dönteni. Apámtól magyarul, anyámtól szerbül tanultam meg, kétnyelvűnek neveltek fel, amire mindmáig büszke vagyok. Ez sokáig természetes volt a környezetemben, ám a Jugoszlávia utolsó éveiben egyre kevésbé számított annak. Amióta pedig Magyarországon élek, vagyis a jugoszláv háború óta gyakran kerül szóba a származásom. Legszívesebben azt mondanám: nincs származásom, lehetnék akár hottentotta is, és hogy két anyanyelvem van, a másik a többnyelvű világköltészeté, a fraktálos világirodalomé. Káosz az identitáspoétikám, szabálytalan a politikám. Magyar nyelven írok, ám tapasztalatvilágom magyar és szerb, olykor a két kultúrát egyszerre láthatom kívül is, belül is. A nyelvek, amelyeken apa -és anyanyelvi szinten beszélek: fordítások, a testi folyamatok, az érzelmi impulzusok, az idegpályák, az agy mikrokozmoszának tökéletlen fordításai. Az első hang, amit hallottam, tán anyám belső szerveinek kompozíciójából fakadt, a szívdobogása adta a ritmust. Az írás zenei nyelv, ha nem is feltétlenül fülbemászóan szép.

(Orcsik Roland, 2023)

A portréfotót Terék Anna készítette.