Lőrincz P. Gabriella: Életrajz

Lőrincz P. Gabriella (1982, Beregszász)
Az Irodalmi Jelen Költészeti Díjával kitüntetett költő, író. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas.

Lőrincz P. Gabriella vagyok. 1982-ben születtem, az egykori Szovjetunióban, Beregszászon. Kárpátalján éltem 37 éves koromig, 2019-ben költöztem át családommal Magyarországra, Szandára. Két felnőtt fiatalember szólít édesanyának.

2008-ban kezdtem publikálni folyóiratokban, az első kötetem 2009-ben jelent meg. 11 évig voltam kulturális rendezvényszervező szülővárosomban. Missziómnak gondolom, hogy a kortárs irodalmat elvigyem az olvasókhoz, így járom a Kárpát-medencét, felolvasásokat, rendhagyó irodalomórákat tartok, gyakran egyedül, néha becsatlakozó írótársaimmal. Verset, prózát, tárcát, mesét írok, melyeket eddig öt nyelvre fordítottak le. Amikor épp nem az írással foglalkozom, akkor földet művelek. Nem olyan divatos „balkonparadicsomos” gazdácskaként, inkább olyan igazi parasztasszonyosan. Azt szoktam mondani, hogy az én Petőfim ott van a szántott földben, hiszen az én szabadságomat a kert adja meg. Megtaláltam a költészetet az őrülten sárga cukkinivirágban, a bab futásában, a málna zamatában, az ültetett fa első gyümölcsében. Verset kézzel szeretek írni, úgy esik jobban, sőt töltőtollal. Ez nem azt jelenti, hogy mindig azzal írok, de szeretek, így a kezem vagy tintás, vagy földes. Megvan ennek a maga tisztasága. Szeretem a társaságot, és szeretem az egyedüllétet, az Isten tenyerén üldögélek minden percben, így magányos még sosem voltam.

(2023)