Gimesi Dóra: Életrajz

Gimesi Dóra (Szeged, 1983. okt. 4.)
Író, dramaturg. 2025-től Térey János-ösztöndíjas.

*

Szegeden születtem, ott töltöttem életem első, legmeghatározóbb 19 évét.
Mind a négy nagyszülőmet ismertem. Újra és újra megírom a történeteiket, használom a szavajárásukat, hordom a ruháikat. Mind a négyüket látom a tükörben most, hogy már őszülni kezdtem én is. 
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen öt évig dramaturghallgató, majd doktorandusz, később tanár és társ-osztályfőnök is voltam. 
Egyetemista koromban jöttem rá, hogy a színházban legjobban a báb, az irodalomban a mese érdekel. Szerencsére ez kölcsönösnek bizonyult. Szinte az ország összes bábszínházában dolgoztam. Írtam népballadákból összefűzött bizarr revüt felnőtteknek, problémadarabot kamaszoknak, meseadaptációt óvodásoknak. Megtanultam, hogy kép és szöveg, mozdulat és zene egyenrangú. Megtapasztaltam, hogy a báb másik szférába emeli az irodalmat, a Hamupipőkét éppúgy, mint a Peer Gynt-öt. Sűrít, kitágít, új utakat nyit, olyat mutat meg, amire az élő színház nem képes. 2020 óta a Budapest Bábszínház irodalmi vezetőjeként már felelős is vagyok azért, hogy mások is meglássák ennek a műfajnak a nagyszerűségét.
Színházi emberként sokáig játszótérnek tekintettem az irodalmat, titkos zugnak, ahol a sok csapatmunka után egyedül lehetek. Meséket valóban egyedül írtam (Csomótündér, A macskaherceg kilencedik élete, Emma csöndje), de rádiójátékot és ifjúsági regénysorozatot (Időfutár) már ismét csapatban. És az utóbbi időben képeskönyveket Rofusz Kingával (Amikor mesélni kezdtek a fák, Teknősidő). 
Az ösztöndíj most lehetőséget ad arra, hogy regényt írjak, egyedül. A helyszín Szeged, az idő 1919. Az év, amelyben apai nagyanyám csecsemőként Szegedre érkezett a Délvidékről, egy zsúfolt vasúti kocsiban. Ott kezdődött minden. Az én történetem is. 

(2026)

Elismerések
Az Év Gyerekkönyve Díj (2017, 2023, 2025)
 

A portréfotót Gordon Eszter készítette.