Bene Zoltán: Életrajz

Bene Zoltán (1973. április 8., Kecskemét)
József Attila-díjas író. 2025-től Térey János-ösztöndíjas.

*

„Nagyapámat 1956 után »népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésével elkövetett bűntett«-ben marasztalták el és börtönbüntetésre ítélték. Még amikor az előzetes letartóztatásból hazajött, egy megrakott szekér állt az udvaron: akadtak, akik előkészítették a család menekülését. Nagyapám köszönte, nem kért belőle. Lepakoltatta azt a szekeret, maradt itthon, kisvártatva bevonult a börtönbe, majd évekkel később amnesztiával szabadulva élte az életet másodrendű állampolgárként, megalázottként és megnyomorítottként. 
Miután ezt a szekér-históriát hallottam, tizennyolc-húsz évesen, sokat tűnődtem azon, mi történik, ha a nagyszüleim elhagyják az országot 1957 elején. Milyen nyelven beszélnék? Hol élnék? Rengeteg választ játszottam végig magamban. Köztük azt is, hogy meg sem születek. Azonban megszülettem. Nagyapám döntése folytán ott, ahol. Az a döntés alapvetően határozza meg a sorsom. Az ösztönös, erős, akár észszerűtlennek is nevezhető kötődés. Amiből, osztályrészül, nekem is jutott. És én szeretem ezt az örökséget. 
Nagyapámnak hála ebben az országban, apámnak hála könyvek közt, az irodalomban nőttem föl. Mert apámnak élete és menedéke volt az irodalom – ami menedéknek kiváló. Életnek már nem annyira. És bár örököltem az irodalmat apámtól, számomra nem menedék. Sokkal inkább élet. Olyan, amilyen. És küzdelem. Amit már késő lenne föladni.”

(Bene Zoltán, 2026)