Bánki Éva (1966, Nagykanizsa)
Író, irodalomtörténész. 2022-től Térey János-ösztöndíjas.
Voltam már minden: trubadúrkutató, bűnügyi tudósító, költő, lexikonszerkesztő, házvezetőnő, régiségkereskedő, Fekete Anna, nyelvtanár, irodalomtörténész, halálos beteg, egyetemi docens. Jelenleg épp világirodalom- és kreatívírás-tanár. Sok nagyvárosban, több társadalmi osztályban, kis- és nagyvilágban gyökeret vertem már. Igazából mindig írni akartam, de első regényem, az Esőváros csak harmincnyolc éves koromban jelent meg. Ekkorra szelídültem meg? Az első könyvem után aztán jött a többi: történelmi regények, esszék, versek, novellák, tanulmányok, fantasyk. Sok álmatlan óra, sok éjszakázás, sok küszködés, sok-sok boldogság. Több műfajt, megszólalást kipróbáltam, ma már leginkább történelmiregény-írónak tartom magam. Egész életemben gyereket akartam, de a lányom is csak későn érkezett. Gyerekből nem lett „több”, amit olykor fájlalok. Bár persze ebben az egyetlenben is ott a „minden”. Ez nagy szerencse. Mindig mindenért nagyon meg kellett küzdenem. És tudok küzdeni, ahogy várni is. Hosszútávfutó vagy inkább hosszútávúszó vagyok. Talán ezért szeretem mindennél jobban a tengert és a kitartást igénylő, hosszú regényeket.
(Bánki Éva, 2023)
