(1939–2024)
Magyar nyelv és irodalom-, valamint történelem-szakos tanár, tankönyvíró, irodalomtörténeti, módszertani-pedagógiai tanulmányok szerzője.
Diplomáját a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte 1962-ben. Ekkortól 1992-ig az egyetem Trefort Ágoston Gyakorlóiskolájában dolgozott mint vezető tanár. Tíz évig a gimnázium igazgatója volt. Emellett hosszabb időn át oktatta az egyetemen az irodalomtanítás metodikáját, a Tanárképző Főiskolai Karon pedig magyar nyelvészeti kurzusokat, szemináriumokat vezetett. Magyar nyelvi tankönyveinek sorozatát és tanári kézikönyveit 1979 óta használják a gimnáziumi oktatásban.
1990 után vezető köztisztviselőként több évig az oktatás és a kultúra fővárosi és kormányzati irányításában működött.
Nyugdíjba vonulása után szellemi szabadfoglalkozású.
Tevékenysége a tanártovábbképzéshez, az irodalom és nyelvészet (szövegtan, stilisztika) határterületeihez kötődött. Későbbi tanulmányai az Újholdhoz, Nemes Nagy Ágnes költészetéhez kapcsolódnak, részt vett az író kéziratos hagyatékának rendezésében.
