álom üres pusztáiról
nézek vissza rátok, veszítem el
szemhéjam mögül, kit
szerettem, nem szerettem,
holdját, angyalait,
kóbor kutyáit,
kik ezrével hevernek
lábtörlőire,
fordul az ég suhogva,
szemhéjam mögül időtlenség
ontja egymásra képeit, az
időn át, mi elveszett,
vagy nincs jelentősége.