[...] Egy szó, mint száz, abban kellene hinnünk, amiben Rousseau, ti. hogy az emberek jók, csak a társadalom tette őket rosszá. De az, hogy az emberek jók, nem válasz arra a kérdésre, hogy mi a Jó a (jó) embereknek, mi pedig azt keressük. Ráadásul a jó preegzisztenciája ellenkezik azzal a meggyőződésünkkel, hogy a Jó csak név, különféle állapotok indexe. Ha pedig visszavezetjük az emberek kívánatos javát saját eredeti jó természetükre, akkor a látható rosszra nincs magyarázat (a folyamatot állítólag beindító első rossz végtére is csak mítosz), bár az elmélkedésnek épp ez a témája. Rousseau hitére támaszkodva el kell várnunk, hogy már most együtt legelésszék a párduc és a gödölye, ami eszerint nem lehetetlen, hisz a párduc is gödölye volt valamikor. Együtt kell legelészniük addig, amíg minden párduc (vissza) nem változik gödölyévé, ám addig nem juthat mindenki a saját javához, hiszen ez a jó a párduc számára maga a gödölye, akik fölfal. Tehát itt nem a párducot és a gödölyét juttatták saját javához, hanem előírták, hogy a gödölye java a jó, s ennek érdekében minden párduc legyen gödölye. A kérdés csak az, mi a teendő, ha a párduc nem akar. A tapasztalat azt mutatja, hogy a párducfélék nem akarnak gödölyévé válni. Ha csak prédikálunk nekik, a gödölyéket bevágják villásreggelire. A hatalmasok között az osztályárulás túl ritka ahhoz, hogy a párducfélék tömeges megtérésében bizakodjunk. És mindig akad konzervatív, aki az egyéni jók vagy javak visszavezethetetlenségét egy preegzisztens közös Jóra, tehát a mi legsajátlagosabb fölfogásunkat megfordítja, és így szól: – A gödölyének az a jó, ha fölfalja a párduc.
Így az erkölcsi autonómia és a társadalmi összhang is megőrződik.
A konzervatív ilyenkor a hagyomány pártján érzi magát az ész pártjával szemben, noha persze egyetlen nagy tradíció sem állítja azt, amit ő.
Hogy miként lehet mégis összeegyeztetni a párducok és gödölyék javát az egyenlőség egy némiképp újszerű tana segítségével, azt majd meglátjuk alább. Most érjük be azzal, hogy a Szem és a Kéz tökéletes összhangja a Jónak olyan előleges tartalmi meghatározását kívánná meg, amelyet kizártunk. [...]