[...] I. LEGÉNY
Ne lármázz annyit, te lány, amikor körül vagyunk véve császáriakkal…
II. LEGÉNY
Az országutat úgy ülik meg, akár a varjak…
I. LEGÉNY
Szétvertek bennünket, utána meg a mocsárba szorítottak…
II. LEGÉNY
Meg az erdőbe, a fák alá… Amennyien csak voltunk, szanaszét…
JOZEFA
Honnan igyekeztek?…
II. LEGÉNY
Szikszóról indultunk tegnapelőtt, és mentünk volna Tokaj alá… Most ott uralkodik a kutya Heister… És szanaszét, mindenünnen, mi is oda gyülekezünk…
JOZEFA
Elvesztették a gazdájukat…
II. LEGÉNY
A hadnagyunkat igen, a Simon Palit, meg vele még nyolcvanhét emberünket, szanaszét az erdőben, meg a mocsárban… Ahányan voltunk, annyifelé csatangolunk…
I. LEGÉNY
Mi vagyunk az egész, akiket húgom most itt együtt lát… Mi ketten, meg a kapitány…
PÓLIKA
A kapitány?
JOZEFA
Miféle kapitány?
II. LEGÉNY
Aki elment vízért a vederrel… A mi kapitányunk, Árvay Ferenc…
JOZEFA
A Szikszóról való Árvay Ferenc?… Aki megjárta Franciát, meg Itáliát?…
I. LEGÉNY
Mondják, hogy megjárta… De mi erről, legények, akik a keze alatt vagyunk, nemigen beszélgetünk…
PÓLIKA
(riadt csodálkozással): Árvay Ferenc!… Még Kassán is, amikor otthon voltam, akár egy csodát, úgy emlegették a purgerok…
KORCSMÁROS
De mint egy bolond, kutyának való csodát, ugye?… Most azután bujkálhat rongyosan erdőben, meg mocsárban Párizs városa után… Ahelyett, hogy ülne Szikszón a házában, vagy mulatna Párizsban, meg Itáliában…
(Árvay a két vödör vízzel az udvar felől megjelenik.)
ÁRVAY
Itt a víz. Most azután merre menekülhetünk?…
PÓLIKA
(tele izgalommal és lelkes önfeláldozással): Amíg tisztul a levegő, a pincébe vagy a padlásra, tekéntetes kapitány uram… Az ágyamba, a dunyhák alá!…
ÁRVAY
Ahol legelőbb kereskednének a kutyák!… a lányos kamrában!
JOZEFA
Ha erre vetődnek, szétszórják a kazlat… felforgatják a házat…
(Egy mezítlábas siheder, inkább gyermek, mint legény, feje megjelenik a jobb oldali ablakban. Alig áll a lábán, úgy tele van rémülettel.)
KISCSELÉD
Gyönnek a labancok, gazduram… Már az erdő szélén állnak nagy kocsival…
(Árvay és a két legény most összébb húzódnak, az ajtókat, ablakokat nézik, nem mozdulnak.) [...]