[...] Hasonló ábrándja volt a vidéki ház, kertjében pipacstengerrel. Az egyszerű, elemi tenyészet „boldog szigetére” vágyakozott, mivel menekülni szeretett volna bomladozó lényétől, de életének utolsó szakaszában még a nyarakat is Pesten töltötte, Buda hajdani rajongója a Nagykörúton bérelt lakást. Nem bírta nélkülözni a nagyváros zaját, sűrű páráját, félt a vidéki magánytól, hiszen önmagába szállásra kényszerítette volna. Mindössze egy ízben tett tényleges kísérletet a vidékre vonulás irányában, a húszas esztendők vége felé Esztergomba akart költözni. Én már hosszabb ideje ott tanárkodtam, hát az állomáson vártam, vasárnap délben érkezett meg, természetesen első osztályú fülkéből szállott ki vadonatúj bundában, divatos bogyózöld kalappal fején. Nagy begyesen bérkocsiba ült, a Magyar Királyban ebédeltünk, utána pedig ismét fiákerbe szálltunk lakást keresni. [...]
