Nádas Péter: Életrajz

Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. –)

Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, esszéista. 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

*

Budapesten született 1942. október 14-én. Édesanyja Tauber Klára, munkás, édesapja, Nádas László, telefonműszerész. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal Bácskába, majd Újvidékre menekül fiukkal, de az ostrom előtt közvetlenül visszatérnek a fővárosba. Apja, testvéreivel és egy barátjukkal egy újpesti-rakparti pincében befalazza magát, ahol hamis papírokat gyártanak és röplapokat nyomtatnak. Nádas Péter az ostromot édesanyjával nagybátyja, Aranyossi Pál újságíró lakásában vészeli át, más, hamis papírokkal menekített gyerekek és felnőttek között. A házat bombatalálat éri.

Budapest felszabadulása után visszaköltöznek Pozsonyi úti lakásukba. Nádas László a Jóvátételi Hivatal vezető beosztású munkatársa, Nádas Klára a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára lesz. 1948. augusztus 24-én megszületik Péter öccse, Pál, akivel együtt néhány nap múlva a Pozsonyi úti református templomban megkeresztelik. Nádas 1948-tól a Sziget utcai elemi iskolába jár. 1950-től a Szabadság-hegyen laknak, a Diana utcai általános iskola tanulója. 1953-ban édesapját, aki már a Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, sikkasztás gyanújával felfüggesztik állásából, eljárás indul ellene. Az eljárást néhány hónap múlva bizonyítékok hiányában megszüntetik, de alacsonyabb beosztásban, a Belvárosi Távbeszélő Üzem igazgatójaként dolgozik tovább.

Édesanyja 1955. május 15-én hosszú betegség után meghal. Ugyanennek az évnek a nyarán Nádas Péter is megbetegszik, agyhártyagyulladással kezelik a László Kórházban. Ezt a diagnózist később vitatják. Kórházból való távozása után azonban visszatér magas láza és eszméletvesztése; a Tűzoltó utcai gyermekklinikán ápolják, s csak hónapok múlva gyógyul fel. 1956 őszén megkezdi tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban.

1956 októberében édesapját a Munkástanács megfosztja állásától, majd egy névtelen telefonáló megfenyegeti, hogy lakásáról is elhurcolják. A két fiúval elmenekül a Szabadság-hegyi lakásból. 1957-től a Pozsonyi úton laknak. Apját a munkaügyi bíróság végleg fölmenti minden vád alól. Néhány nappal a végzés kézhezvétele után, 1958. április 15-én önkezével vet véget életének. A két fiú gyámja Aranyossi Magda lesz. Nádas Péter Aranyossiék Lenin körúti lakásába költözik, Pál intézetbe kerül.

1958 nyarán, tizenhat évesen megszakítja tanulmányait. Ősztől fényképész szakmunkástanuló. 1961 tavaszán szakmunkásvizsgát tesz le, szeptembertől a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként dolgozik. Megismerkedik Salamon Magda újságíróval, akivel 1962 márciusától együtt él. Pesterzsébeten laknak. Itt írja A Biblia című elbeszélését, amelyet 1962 karácsony másodnapján fejez be. Elvégzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1963 és 1965 között katonai szolgálatát teljesíti Budapesten. Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa. Előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként dolgozik.

1967-ben jelenik meg A Biblia című első kötete. Esti gimnáziumba jár, kétszer kezdi el, kétszer hagyja abba. 1965 és 1967 között elvégzi a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének filozófia szakát, de nem tesz államvizsgát.

1968 nyarán Kisorosziba költözik, ahol szobát bérel. Itt írja a Leírás novelláit és szövegeit. 1969-ben otthagyja újságírói állását. Kisorosziban írja Egy családregény vége című regényét is, amelyet 1972 augusztusában fejez be, s amelyet csak 1977-ben ad ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. 1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazik. 1973 őszén és 1974 őszén visszatér Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat, illetve a Staatsbibliothekban olvas. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozik. A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisíti, s néhány hónap múlva kezdi írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk.

1974 és 1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratnál dolgozik olvasószerkesztőként. A kisoroszi szőlőhegyen telket vásárol, és 1974 őszére tizenkét négyzetméteres faházat állítanak fel rajta, ahol tovább dolgozik regényén. 1979-ben feladja állását, csak a regénynek szenteli idejét. Ugyanebben az évben költöznek be Salamon Magdával Tárnok utcai lakásukba. Szikora János rendezésében a győri Kisfaludy Színház 1980 szeptemberében próbálni kezdi Takarítás című darabját, s ugyanekkor lektorként a színházhoz szerződik.

1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén. Távolléte alatt felépül az a faházhoz csatlakozó kis szoba, amelyben a következő két évben tovább írja a regényt. Kisoroszi házát 1983-ban eladják, megvásárolják a gombosszegi házat, és 1984 májusában elköltöznek. 1984 májusa és 1984 októbere között Gombosszegen építkezések folynak, eközben írja Hazatérés című esszéjét, majd a felújított házban folytatja a munkát a regényen.

1985 tavaszán József Attila-díjjal tüntetik ki. 1985. április 15-én fejezi be az Emlékiratok könyvét. Ugyanezen a nyáron Párhuzamos történetek című regényén kezd dolgozni, ezt a munkát időközben többször megszakítja. 1986-ban Salamon János felkérésére megírja Mélabú című esszéjét. 1987 februárjának első napjaitól 1988 februárjának utolsó napjáig megírja Évkönyv című könyvét.

1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartz-cal, valóra váltják tervüket, és négy napon át beszélgetnek egy magnetofon mellett. A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbeszéd című könyvük alapanyaga lesz. 1989-ben, a Fidesz-Akadémia felkérésére dolgozni kezd egy előadáson, amelynek Az égi és a földi szerelemről címet adja, az előadás szeptember 26-án hangzik el, de utána is továbbírja és könyvvé alakítja. 1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa.

1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. 1990 májusának első napjaiban az Európai Műfordító Kollégium vendégeként, német fordítójával, Hildegard Groschéval az Emlékiratok könyve fordításán dolgozik. 1991 tavaszán német kiadója, a Rowohlt Verlag meghívására Berlinbe utazik, ahol a Literarisches Colloquium wannseei házában ismét együtt dolgozik fordítójával a regény német fordításán. Szeptemberben, néhány héttel a könyv megjelenése után németországi felolvasókörútra megy. 1992. március 15-én megkapja a Kossuth-díjat. Áprilisban második németországi felolvasókörútjára megy, amelynek utolsó állomásán, Bécsben, május 5-én átveszi az Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur kitüntetést. November 29-én a Reden über Deutschland című sorozat keretében előadást tart a müncheni Kammerspielében. 1993. március 23-án előadást tart a Deutsche Bankban. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják.

1993. április 28-án infarktussal a budapesti Szent János Kórházba szállítják, ahol reanimálják. Két nap múlva átszállítják az Ér- és Szívsebészeti Klinikára, dr. Szathmáry Lászlóhoz, ahol május 3-án koszorúér angioplasztikai beavatkozást végeznek, s ezt december 13-án megismétlik. Felépülése után ismét a Párhuzamos történetek című regényén dolgozik. 1994 októberében egy hónapig egy München melletti klinikán gyógykezelik. 1995. március 24-én Lipcsében átveszi a Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung kitüntetést. Szeptemberben, az Évkönyv német fordításának megjelenése után harmadik felolvasókörútjára megy Németországba és Svájcba.

1998-ban az Emlékiratok könyve megkapja Franciaországban az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat (Le Meilleur Livre Étranger, 1998). Az 1999-es Frankfurti Könyvvásárra a Rowohlt zsebkönyvsorozatában (rororo) 8 kötetben megjelenteti Nádas Péter válogatott műveit.

2002-ben több magyarországi és németországi irodalmi fórum megünnepelte 60. születésnapját.

2003 őszén Prágában átvette a Franz Kafka-díjat. A budapesti Mai Manó Házban (Magyar Fotográfusok Háza) Egy vadkörtefa címmel fotókiállítást rendeztek képeiből (2003. október 28–november 27.). A berlini Kicken Galériában 2004 januárjában ugyancsak kiállítást rendeztek fotóiból.

2004-ben a hollandiai magyar évad egyik legsikeresebb rendezvénye Nádas fotókiállítása volt Hágában.

2005 őszén megjelent Párhuzamos történetek című könyve, három kötetben. A könyvön kisebb megszakításokkal tizennyolc éven át dolgozott.

2005 novemberében Pro Urbe Budapest díjat vett át „kortárs íróként a hazai és nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepe elismeréseként”.

2006 januárjában Márai-díjat kapott „a 2005-ös év kiugró sikeréért, nagyjelentőségű regénytrilógiájáért, a Párhuzamos történetekért”.

2006 júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották.

2010: Budapest díszpolgára. Szirénének című művéért 2010 novemberében neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. A darab a Ruhr 2010 Fesztivál felkérésére íródott, először németül mutatták be.

2012-ben megkapta a Brücke Berlin-díjat (német fordítójával, Christina Virághgal) és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió Legjobb Könyvek Listája nevű irodalmi díját a Párhuzamos történetek című regényért. Ugyanebben az évben megjelent a Párhuzamos olvasókönyv, amely a háromkötetes regény függelékének is felfogható: rávilágít néhány kérdésre, amely a szerzőt az írás közben foglalkoztatta (tehát egyfajta munkanapló), emellett jegyzeteket, képeket, dokumentumokat, esszéket (Nádas és mások tollából), interjút közöl a regénnyel kapcsolatban.

Svájcban fotóiból kiállítás nyílt: Zug, Kunsthaus, 2012. szept. 1–nov. 25.

70. születésnapjáról több magyar és külföldi fórum tanulmányokkal, interjúkkal emlékezett meg. 

Miközben következő regényén dolgozott, számos rövidebb lélegzetű írás jelent meg tőle, köztük vitákat is kiváltó társadalmi, politikai tárgyú esszék.

Majdnem két évtizednyi munka és néhány részlet közlése után 2017 nyarán megjelent a Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből című két kötetes memoárja a Jelenkor Kiadónál. A könyv, amely – bár mélyen személyes módon – a realitásra, az emlékek körültekintő ellenőrzésére törekedve, Magyarország több mint száz éves történetét öleli fel, az év jelentős kulturális eseménye lett. 2018 áprilisában a szerző megkapta érte az Aegon Művészeti Díjat.  A memoár 2017 őszén megjelent németül is a Rowohlt kiadónál Christina Viragh fordításában.

2018. június 23. és szeptember 3. között a svájci Zugban (Kunsthaus) másod ízben is fotókiállítást rendeztek munkáiból Autor auf Reisen (Az író úton) címmel. A régi és az új, mobiltelefonnal készült műveiből álló kiállítást Nádas Péter maga rendezte.

Ugyanennek az évnek az őszén a Rowohlt kiadónál Leni weint (Leni sír) címmel megjelentek válogatott esszéi.

Fontosabb díjak, elismerések:

1978 – Füst Milán-jutalom

1980 – a Mikes Kelemen Kör díja

1981–1982 DAAD-ösztöndíj

1985 – József Attila-díj

1986 – Örley-díj

1986 – Az Év Könyve-jutalom

1988 – Déry Tibor-jutalom

1989 – A Magyar Művészetért Díj

1990 – Krúdy Gyula-díj (Soros Alapítvány)

1990 – Alföld-díj (az Alföld folyóirat nívódíja)

1992 – Kossuth-díj

1992 – Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur (Bécs)

1995 – Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung

1998 – Vilenica-díj (Szlovén Írószövetség)

1998 – az év legjobb idegen nyelvű könyvének díja Franciaországban (Prix du Meilleur Livre Étranger)

1999 – Nagy Imre-emlékplakett

2001 – a Soros Alapítvány nagydíja

2003 – Franz Kafka-díj (Prága)

2005 – Pro Urbe Budapest-díj

2006 – Márai Sándor-díj

2006 – Palládium-díj

2006 – Üveggolyó-díj (Írók Boltja)

2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)

2010 – Az Évad Legjobb Magyar Drámája-díj (Szirénének)

2012 – Brücke Berlin-díj

2012 – Legjobb Könyvek Listája (Südwestrundfunk német közszolgálati rádió)

2013 – Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díja

2014 – a Reinhold és Carmen Würth Alapítvány irodalmi díja

2015 – Szép Ernő-díj

2017 – Arany Medál-díj

2018 – Aegon Művészeti Díj

2022 – Berman Irodalmi Díj

2022 – Szinva Irodalmi Díj

Az életrajzot Balassa Péter írta, kiegészítette Schiller Erzsébet.