Csaplár Vilmos: Életrajz

Csaplár Vilmos (Újpest, 1947. június 29. –)

József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. 2020-tól a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

Újpesten született, 1947. június 29-én. Szülei Csaplár Vilmos (1916–1982) és Izsip Márta (1911–2001). 1965-ben érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd rövid ideig az esztergomi Labor Műszeripari Műveknél dolgozott segédmunkásként.

Csaplár Vilmos irodalmi pályája a hetvenes években indult prózaíróként, illetve a Jelenlét folyóiratnak (az ELTE BTK lapjának) alapító felelős szerkesztőjeként. (Ekkor bölcsésznek tanult, korábban a jogra járt).

Csaplár korai novellái többnyire az ifjúság enervált, egykedvű nihiljét ábrázolták. Nincs mit, nincs kinek, nincs miért. Illúziómentes, lecsupaszított világ. Első novelláskötete Lovagkor címmel jelent meg 1971-ben, első regénye egy évvel később, Két nap, amikor összevesztünk, vagyis a történetírás nehézségeiről címmel. E kötet előszavában és „indoklásában” a szerző játékra hív, miközben megcsillantja iróniáját: „Az őszinteséget egyelőre csak az írósággal kapcsolatban említettem. Azt akartam mondani, hogy ha kijelentem, akár tetszik, akár nem – nem lehetek író: akkor rögtön hozzá kell tennem azt is, hogy írásomat mégis olvasóknak szánom. Több olyan, különben nagyszerű könyvet olvastam, amiben az író, ki tudja, miért, azt próbálja elhitetni az olvasóval, hogy az írások állítólagos szerzője nem akarja munkáját mások kezébe juttatni, úgyhogy az ember szinte csodálkozik is, milyen furcsa véletlen, hogy ezek a valahol»nagy titokban« lekapart sorok mégis egymás után jelennek meg könyv alakban. Honnan kerül elő az a rengeteg»nyomravezető«,»megtaláló«,»kéziratörökös« meg efféle?”

Korai novellái nagy figyelmet keltettek, s nemzedékének, az úgynevezett „fiatal írók irodalmának” egyik legérdekesebb alakjaként tartották számon. A „fiatal irodalomról” folytatott viták aktív résztvevője volt, emellett az ő művei is vitákat váltottak ki. Nemzedékének nevében némiképp álöltözetben ironikus polémiát folytatott a kultúrpolitika akkori egyik vezetőjével, akit írásában (levelében) Mérnök úrnak szólít. A Mérnök úr, aki épp családjával Algériába készül –„ott aztán van mit építeniük”, jegyzi meg a levélíró – bírálatban részesíti a szerzőt és nemzedékét: „A maga hősei és azok, akikről a hőseit mintázza, noha fiatalok és a világ jobb irányba való folytathatóságát volna dolguk hirdetni és kutatni, csalódottságukkal, ernyedtségükkel éppen hogy előkészítői annak a tragédiának, annak a katasztrófának, ami világunkat fenyegeti.” (Válaszlevél egy Algériába utazó mérnöknek.)

1976–1982 között az Új Tükör hetilap munkatársa.

Az 1980-ban megjelent Fiatal magyar prózaírók (1965–1978)című, Kulin Ferenc szerkesztette tanulmánykötetben külön fejezet foglalkozott Csaplár Vilmossal, munkásságát Alexa Károly méltatta. Szerepének fontosságát mutatja, hogy e kötetben a róla szóló írás mellett megjelent Csaplárnak A hősök falnak támaszkodnak és legyintenek című vitairata is.

A nyolcvanas évek elején Csaplár együtt dolgozott Bódy Gábor filmrendezővel, A Psychének (1980) Bódy mellett társ-forgatókönyvírója volt. A kutya éji dalának (1983), Bódy kultuszfilmjének pedig Csaplár Szociográfia című novellája volt az ihletője. Bódy így vall arról, hogy mi fogta meg ebben a novellában: „A hétköznapiság titkai, a társadalmi felszínt becsatornázó búvópatakok finom érzékeltetése, tehát nem is annyira a téma, mint az a szemléletmód, ahogy Csaplár a magyar falu irodalmilag agyonsematizált képét helyreigazítja.” A „helyreigazítás”, a történelem „helyreigazítása” végigkíséri Csaplár pályáját.

1986-ban jelenik meg első történelmi regénye, az Egy látkép története, amely a nemzedékek történetét a hősök látszólag független belső képeinek egymáshoz kapcsolódásán keresztül meséli el.

Csaplár a nyolcvanas évek második felében, a rendszerváltás környékén a szociografikus ábrázolás felé fordult. A Pénzt, de sokat!(1987) című regénye a Kádár-rendszer utolsó éveinek ügyeskedő karrieristáját, a vállalkozót, a magyar self-made mant mutatja be (a regényből tévéfilm is készült). A Kurva vagyok (1989) egy másféle karriertörténet, melyben a narrátor elmondása szerint: „Nincs semmi, amit megbánjak, pedig voltak mocskos dolgaim.” A Zsidó vagyok Magyarországon (1990) karriertörténetében pedig egy zsidó származású fiatalembert ábrázol a szerző (zsidóüldözések miatt kommunistává lett szülőkkel, akik nem vallják magukat zsidóknak, mert nem vallásosak).

Csaplárt nemcsak a tényregényeiben érdekelte a világ működése, a valóságban sem tartotta távol magát a közügyektől. 1993–94-ben a Demokratikus Charta szóvivője volt, később, 2003-tól 2012-ig a Szépírók Társaságának elnöke lett. A Szépírók Társaságának elnökeként tevékenységét bölcsesség és higgadtság, a konfliktusok korrekt kezelése jellemezte.

Három gyermeke született: Flóra (1982), Ignác (1991) és Júlia (2004).

A kilencvenes években a rendszerváltáshoz kapcsolódó esszékötetek (Magyarország, te dög [1991]; A demokrácia álarc az ördög ábrázatán [1992]; Az isten [1995]), novelláskötetek (Én [1996]; Vassal a testben [1997]) mellett a folyton megújulásra kész Csaplár a „világmindenség terében” játszódó kisregényeket (Vágy a róka vére után [1989]; Momi lába [1993]; Gyermekkor, földi körülmények között [1994]) ad közre. A korszak záródarabjáról (Semmit, örökké [2000]) nem eldönthető, hogy verses- vagy novelláskötet.

2001-ben megjelent az Igazságos Kádár János című regénye. Ahogy Csaplár mondta a kötet megjelenésekor: „Ez a könyv egy Kádár János nevű első titkár kalandjait meséli el […] nem arról szól a könyv, hogy Kádár Jánost Mátyás királyhoz mérem, hanem arról, hogy mesével simogatva ízekre szedem”. Az Igazságos Kádár János iróniával, szarkazmussal illeti a Kádár-korba való nosztalgikus visszavágyást, a kisember-imázzsal felruházott, szerethetőre festett Kádár János-kép azoké, akik az önbecsapás, öncsalás védőszemüvegét szeretik magukra ölteni. Csaplár az irónia köpönyegét ki-befordítva ábrázolja a Kádár-korszakban élőket (egyes esetekben túlélőket) tehetetlenné és mozdulatlanná merevítő korszakot.

2003-ban adta ki – az Igazságos Kádár Jánost is beszámítva – harmadik történelmi regényét, a Vadregényt, amelynek cselekménye a reformkorban játszódik, főleg egy Pozsony közeli kastélyban. Szereplői részben a korban élt valóságos személyek, egy angol mérnök, akit kémkedéssel vádolnak, egy ugyancsak angol útikönyvírónő, valamint Irinyi János. A regény olyan, mint egy Jókai-mű ironikus-fantasztikus átköltése.

2009-ben jelent meg Hitler lánya című fontos regénye, mely a következő évben elnyerte az Aegon-díjat. A könyvről, Csaplár talán legismertebb művéről az Aegon-díj átadása kapcsán Gács Anna így írt: „A Hitler lányában az első laptól az utolsóig egy hatalmas anekdotizáló gépezet működésének vagyunk tanúi. Anekdotizáláson nemcsak azt értem, hogy itt valaki egyfolytában sztorizik, hanem hogy ez a gépezet mindent, amit talál: legendát éppúgy, mint történelemkönyveket és hiteles forrásokat, anekdotává lényegít át, s így minden szereplőnek egyformán valószerű és valószínűtlen létet kölcsönöz.” Fikciós történetmondás, parádés történetszövés, meseszerű novellafüzérek. Irónia és játék az iróniával.

A Hitler lánya az újabb magyar irodalomban ismét népszerűvé vált történelmi regények közül azzal tűnik ki, hogy a történelem ismert és valósnak gondolt tényei közé merészen iktat olyan eseményeket és tényeket, amelyek jelen és már kissé megszilárdult történelmi ismeretünkkel biztosan szembemennek. Már a regény címe megállítja az olvasót, kérdésekre készteti, tréfát vagy különös, titkos történetek feltárását sejteti, hiszen ki lehetett Hitler eleddig eltitkolt lánya. Csaplár mesteri ukróniát ír, mesét sző a történelem valós szálaiba.

Míg a Hitler lánya a huszadik század első felének történelmi kataklizmáit tekinti át, addig a következő regény, az Edd meg a barátodat! (2013) a huszadik század második fele történetének abszurdumait, tragédiáit, groteszkségét szedi ízekre. A szocializmusban elkövetett törvénytelenségeket vagy épp akkor törvénybe nagyon is illőket ábrázolja, legyen az kitelepítés vagy besúgás. Az Edd meg a barátodat!a Hitler lányának valamiképp folytatása: egy trilógia vagy tetralógia részei. Hogy három vagy négy kötetben képzeljük-e el a Csaplár-féle kiigazított történelmet, abban a szerző sem bizonyos. 2013-ban így nyilatkozott erről: „Abból, hogy milyen módszerrel dolgozom, az következik, hogy nem tudom. .. Most azt gondolom, hogy ami hátravan, az nem egy, inkább kettő.”

Az Edd meg a barátodat!testábrázolásának radikalizmusa, legyen szó altesti történetekről vagy az emberi testről mint ehető húsról, meglepte olvasóit. Egyik kritikusa, Földes Györgyi a regényt kis túlzással altesti történelemkönyvnek nevezte: „A károk talán a legszembetűnőbben a magánszférában jelentkeznek, olyannyira, hogy altesti folyamatokig hatolnak le a történelmi események következményei. Ez egy altesti történelemkönyv, mondhatnánk némi túlzással, ahol is női nemi szerv(ek) és különböző ürítések története előre- és hátravetítve modellezi le a hozzájuk tartozó szereplők történelem irányította sorsát.”

Csaplár Vilmos két kötetet jelentetett meg e két regény óta, Istennel, vagy nélküle. Gondolatnapló a reflektív evolúcióról címmelegy esszékötetet 2016-ban végességünkről, s kultúránk fennmaradásának bizonytalanságáról; Leona és Leó címmel pedig egy novelláskötetet2017-ben.

2017-ben, 70. születésnapján így köszöntötte egyik kritikusa, Margócsy István: „Csaplár alakjának, alkatának és irályának igazi érdekessége, úgy vélem, eleganciájában rejlik: ő, aki a hetvenes évek avantgárd környezetében és szokásrendjében is mindig fegyelmezett eleganciával nyilvánította megjelenését, véleményét, okfejtését és indulatait, aki szenvedélyes fantáziavilágát mindig szinte szárazan lehatárolt tényszerűséggel tudta kordában tartani, aki minden gesztusában távol tudta magától és műveitől tartani a líraiság támadását vagy fenyegetését, máig tartó magabiztossággal teremtette (és teremti) meg, elegánsan és fölényesen, azt a világot, amelyben pedig a vadság (is) uralkodik.”

75. születésnapját pedig barátja, Kerékgyártó István e sorokkal ünnepelte: „Valahogy másként működik az agya, más kerékre jár, mint amit megszoktunk. Olyan összefüggéseket, rejtett okokat, motivációkat vesz észre, amelyek a hallgatóját először meglepik, aztán rájön, hogy ebből az új nézőpontból ő is jobban megérti önmaga gondjait. Nyilván ebből a képességéből fakadnak a történelemmel foglalkozó esszékötetei is. Másképpen néz a történelemre, emberekre, összefüggésekre, mint az megszokott.”

A történelemmel való különös kapcsolata, folytonos játéka, a tények elrontása vagy feljavítása, kiigazítása fikciókkal talán abból a vágyból fakad, hogy ez az egész szörnyűség, ami körülöttünk kisebb-nagyobb kellemesebb megszakításokkal folyik, átírható. Vagy abból, hogy játékkal szelídítve a legkeményebb sorstragédiák is kevésbé fájdalmasak.

Fontosabb díjak, elismerések:

1975 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj

1975-1976– az International Writing Program (Iowa City, Egyesült Államok)

1988-1989 – MTA Soros-ösztöndíj

1991 – IRAT-nívódíj

1994 – Az MTI-PRESS tárcapályázatának különdíja

1998– József Attila-díj

2000-2001– Internacionales Künstlerhaus Villa Concordia (Bamberg, Németország)

2003– Füst Milán-díj

2005– a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja

2006–Balázs Béla-díj

2007–Csernus Ákos-díj

2009– Budapestért-díj

2010 – AEGON művészeti díj

2010– MASZRE alkotói támogatás

2011– NKA alkotói támogatás

2018– Szépíró-díj