Balázs József: Életrajz

Balázs József (Vitka, 1944. március 19. – Budapest, 1997. október 13.)

József Attila-díjas író, dramaturg. A Digitális Irodalmi Akadémia 2020. június 4-én posztumusz tagjává választotta.

*

Földművelő családba születik 1944. március 19-én Vitkán. Édesapja a második világháború után vasúti munkássá váló Balázs András (1911–1963), édesanyja Kvárta Ilona (1911–1997). Bátyja Balázs János (1936–2012) autószerelő.

Általános iskolai tanulmányait 1958-ban végzi el Vitkán. 1962-ben érettségizik a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban. Unokatestvéreihez Budapestre, a Munkás utcába költözik, betanított és segédmunkásként keresi kenyerét. Szabadidejében sokat jár színházba, állandóan olvas. Filmrendező szeretne lenni, de nem veszik fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója lesz. 

1966-ban ismerkedik meg későbbi feleségével, Fodor Katalin nyelvésszel. Felsőfokú tanulmányai idején az Egyetemi Színpad keretein belül működő amatőr filmklub tagja, amatőrfilmeket készít, felsőbb évesen filmkritikákat ír. (Ez a Kárpáti György rendező által vezetett szakmai-baráti közösség olyan neves filmkészítők indulását segíti, mint Jeles András, Kardos Sándor vagy Péterfy András.) A hatvanas évek derekán részt vállal az Amatőrfilm Szövetség munkájában, szerkeszti a szövetség lapját, az Amatőrfilm című folyóiratot, amelybe cikkeket is ír. Többször felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, sikertelenül. 1969-ben Eötvös-kollégistaként szerez tanári diplomát magyar-történelem szakon, házasságot köt Fodor Katalinnal, a Márvány utca 27. szám alá költöznek. 2002 óta az épületen emléktábla is tanúsítja, hogy Balázs József haláláig itt élt és alkotott. 

Diplomaszerzést követően az egyetemen helyezkedik el, a dékánián dolgozik, majd rövid ideig az V. Kerületi Tanács népművelési munkatársa. A hetvenes évek elején kerül a Magyar Papír című üzemi laphoz, riportokat ír, szépirodalmi igényű tárcákat és tárcanovellákat publikál.

A Magyar Papírnál dolgozó írók (pl. Vathy Zsuzsa és Bella István) biztatják, hogy forgatókönyveit írja át szépirodalmi szövegekké. 1973-ban készül el a Koportos kisregény-átiratával, amelynek sokáig nem talál megjelenési felületet. Az irodalomtörténeti emlékezet úgy tartja számon, hogy a kézirattal a külalak „igénytelensége”, a papír és a gépírás minősége miatt sem a kiadók, sem az irodalmi folyóiratok nem foglalkoznak. A másik jellemző szerkesztői „kifogás” a főszereplő etnikumával kapcsolatos – sokan a mű olvasása nélkül is úgy gondolják, egy pályakezdő számára túl nagy feladat a megözvegyült, cigány származású Balog Mihály megpróbáltatásainak ábrázolása. 

1974-ben megvédett doktori disszertációját Michelangelo Antonioni hatvanas években készített filmjeiről írja. Közben elkészül a Magyarok című regény kéziratával is.

A Koportos Bella István közbenjárásával kerül a kecskeméti Forrás folyóirathoz, Raffai Sarolta szerkesztőhöz. Az 1975/1-es lapszámban a szerkesztőség Írót avatunk című ajánlójával lát napvilágot, amely Balázs József munkáját egy kivételes tehetség első jelentős alkotásának nevezi. A közlés megnyitja számára az irodalmi intézményrendszer kapuit. 

A Magvető még 1975-ben megjelenteti Magyarok című regényt, amelyet ma is Balázs József legsikerültebb munkájának tartanak. A Koportost 1976-ban adja ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. Ebben az évben lát napvilágot a Magvetőnél a Fábián Bálint találkozása Istennel című regénye is, és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat, valamint SZOT-díjat kap. Az irodalmi élet középpontjába kerül, az egyik legfontosabb magyar írónak tartják, Móricz Zsigmond „utolsó tanítványaként” beszélnek róla. Műveit vitaesteken olvassák, oktatják, több nyelvre fordítják (bolgár, finn, lengyel, német, svéd, szlovák, török).

1976-tól filmgyári dramaturgként dolgozik, számos forgatókönyvet ír (Ők ketten [társszerzők: Bereményi Géza, Kóródy Ildikó], Szívzűr [társszerző: Gulyás Péter Pál] stb.) és publikál (Üvegharangok, Csempész csembalóval stb.). Ez évtől 1979-ig a Mozgó Világ szerkesztőbizottsági tagja. 1977-ben a Szépirodalminál jelenik meg Az ártatlan című regénye. Ekkor kapja meg először a József Attila-díjat, egy évvel később Váci Mihály-díjjal tüntetik ki.

1978-ban újra megjelenik a Koportos. A Magvető Ötlettől a filmig című könyvsorozatában napvilágot lát a Magyarok második kiadása, a kötetben olvasható Fábri forgatókönyve, valamint Balázs József forgatási naplója is. Ugyanebben az évben jelenik meg a Szépirodalminál a Szeretők és szerelmesek című regénye.

Balázs József ismertségét és elismertségét nagyban segíti, hogy Fábri Zoltán 1978-ban a Magyarokat, Gyarmathy Lívia 1979-ben a Koportost filmesíti meg. 1980-ban Fábri mozgóképre viszi a Fábián Bálint…-ot is, a regény második kiadására is ekkor kerül sor. Az adaptációk a magyar filmtörténet jelentékeny alkotásai, amelyek a nemzetközi filmfesztiválokon is nagy sikerrel szerepelnek (a Magyarokat például 1979-ben Oscar-díjra jelölik, 1980-ban pedig Arany Páva-nagydíjat nyer Új-Delhiben).

Balázs József 1981-ben Új-Delhibe utazik, ahol díjat nyer a Fábián Bálint… adaptációja (Koncz Gábort, a film főszereplőjét, a legjobb férfialakításért Ezüst Páva-díjjal jutalmazzák). Filmgyári munkái és romló egészségi állapota miatt egyre nehezebben alkot. Ez év augusztusában születik meg lánya, Balázs Katalin Benigna művészettörténész. 1982. október 26-án életveszélyes állapotban kórházba kerül. Bár haláláig orvosi segítségre szorul, betegsége, a krónikus veseelégtelenség tényleges okát nem tudják kideríteni. Valószínűsíthető, hogy a kezdeti félrediagnosztizálások miatt nem részesül időben a megfelelő ellátásban (amikor súlyossá válik az állapota, nem veseproblémával, hanem feltételezett akut leukémiával szállítják kórházba).

1983-ban a Szépirodalminál jelenik meg Az eltévedt tank című novelláskötete, amelyben a ’70-es évek óta írt novelláit rendezi koncepcionális egésszé.

Drámaírói pályája a nyolcvanas évek első felében kezd kibontakozni. 1983. december 17-én tartotta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház A bátori advent ősbemutatóját. A darabról később tévéfelvétel is készült. Itt vitték színre 1985. március 23-án A homok vándorai című művét is. A nagysikerű produkciók Léner Péter rendezői munkáját dicsérik. Drámaírói teljesítményéért 1987-ben ismét József Attila-díjat kap.

Színházi sikerei ellenére a nyolcvanas évek második felében kiszorul az irodalmi életből. Egészségi állapota akadályozza úgy az írásban, mint az író-olvasó találkozókon történő részvételben. Lehetőségeihez képest jól viseli betegségét, sokan csak a kilencvenes évek közepén szereznek tudomást arról, hogy több mint egy évtizede súlyos egészségügyi problémákkal küzd. 

Alapítótagja a Magyar Újságírók Közösségének. 1991-től Vásárosnamény díszpolgára (szülőfaluját 1969-ben közigazgatásilag Vásárosnaményhoz csatolják), 1993-ban elsőként kapja meg a Ratkó József-díjat. 1994-ben a Hitel folyóiratban megjelenik Az asszony című novellája, amelyből egy évvel később Erdélyi László és Zsigmond Dezső rendez filmet. Alkotásuk az 1996-os mannheimi filmfesztiválon elnyeri az ökumenikus zsűri elismerő oklevelét.

1996-ban Balázs Béla-díjjal jutalmazzák. A forgatókönyvíróként is dolgozó írókat tömörítő IRKA Egyesület forgatókönyvírói pályázatán III. helyezést ér el Isten küldöttei című munkájával.

1997. október 13-án, ötvenhárom éves korában éri a halál. Vásárosnamény képviselőtestülete saját halottjának tekinti. A Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra. 

Legkiválóbbnak tartott művei, a Koportos, a Magyarok és a Fábián Bálint... 1999-ben a Holnap Kiadó gondozásában egy kötetben is napvilágot látnak. 2000. május 22-én emléktáblát avatnak a Vásárosnamény vitkai kerületében működő általános iskolában. Egy évvel később szerzői kiadásban megjelenik Miklós Elemér kismonográfiája Balázs József emlékezete címmel. 2002. október 11 én átadják a Balázs József-emlékszobát. A torcellói Krisztus című regényét 2005-ben, posztumusz jelenteti meg a Széphalom Könyvműhely. Vásárosnamény könyvtára 2007 óta az ő nevét viseli, az épületre ugyanebben az évben emléktáblát is felhelyeznek, az avatóünnepség után az intézményben Balázs József-konferenciát tartanak. A Kölcsey Ferenc Általános Művelődési Központ gondozásában napvilágot lát a Koportos negyedik kiadása. 2013-ban jelenik meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár gondozásában Babosi László irodalomtörténész Balázs József életművéről készített bibliográfiája. 

*

A korabeli fogadtatás a Kádár-korszak hivatalos irodalomszemléletének egyik konstrukciójához, az ideologikus Móricz Zsigmond-képen alapuló móriczi hagyományhoz pozicionálja Balázs József írói munkásságát. Első műveit azért is övezi kitüntetett figyelem, mert azok egy addig kevésbé ismert, a beregi szegényparasztsághoz köthető perspektívából nyújtanak rálátást a társadalomra és a történelemre. Érdekes, hogy a két író élettörténetének elbeszélései is összefonódnak a második világháborúval: Móricz Zsigmond aznap halt meg, amikor először légitámadás éri Budapestet (1942. szeptember 5.), Balázs József pedig a német megszállás napján született (1944. március 19.). 

1976 után írt szövegei épp az ún. móriczi hagyománytól történő távolodás miatt nem részesülhettek osztatlan elismerésben, ami többek között arra is rámutat, hogy az első három kötet gyors kanonizációja aligha választható el ettől a szövegek regionális vonatkozásaira és szociografikus hitelességére ügyelő szemlélettől. Igaz, láthatóságukat és (le)értékelésüket a Koportos, a Magyarok, valamint a Fábián Bálint… majdnem két évtizedig töretlen népszerűsége is befolyásolhatta. A Móricz „utolsó tanítványaként” emlegetett író megítélése a nyolcvanas években végbemenő, prózafordulatnak nevezett kánonátrendeződés következtében, az irodalomtudományos kérdezésirányok módosulásával változott meg. A kialakuló irodalomfelfogás, amely a világhoz történő odafordulás nyelvfilozófiai feltételezettségét vallja, és a témaválasztás erkölcsi tétjei helyett inkább a nyelvi magatartásmintákkal foglalkozik, ezidáig nem talált kapcsolódási pontokat Balázs József-életművéhez, amely a Kádár-korszakban is csak részben válhatott ismertté és elismertté. 

Koportos, Magyarok, Fábián Bálint találkozása Istennel

A korabeli fogadtatás „szabálytalan trilógiaként” emlegeti első műveit, ami részben az egymáshoz közeli kötetmegjelenések hatása. Annál is inkább, mert a Koportos az ún. fekete vonat ingázóinak (sors)közösségéhez tartozó cigány, a gyászfeldolgozás folyamatában gyötrődő Balog Mihály figurájával egyértelműen elkülönül a paraszt- és történelmi regényekként is meghatározható Magyaroktól és Fábián Bálint…-tól. 

Ráadásul a második világháború idején játszódó Magyarok, valamint az első világháborút követő évekre tehető Fábián Bálint… egy kronológiailag lazán szerkesztett családregény-ciklus részeiként is értelmezhetők, középpontban a paraszti származású Fábián család történelmi összefüggéseivel (például a világháborús tapasztalatokkal). Figyelemreméltó a Magyarok második kiadásában olvasható forgatási napló, amelyben Balázs József, a mű későbbi olvasatait is meghatározó módon, saját családjával azonosítja a Fábián ágat. Az író nyilatkozataiból is tudható, hogy szülei az anyagi boldogulás, valamint a kötelező katonai szolgálat elkerülése miatt a ’40-es évek elején mezőgazdasági idénymunkát vállaltak Németországban. Tehát míg a Magyarok olvasható az ő történetükként, addig a Fábián Bálint… a címben is megnevezett atyafigura misztikus összeomlásregénye, akit bűntudat gyötör az első világháborúban önvédelemből elkövetett emberölésért (hazatérve azzal is szembesülnie kell, hogy hűtlen feleségének megbomlott az elméje, fiai pedig gyilkossá lettek).

Ugyanakkor az elbeszélői nyelv, a narrációs megoldások, valamint a szereplők és a környezet közötti viszony tekintetében a „szabálytalan trilógia” értelmezői alakzata megalapozottnak tűnik. A művek rövid, tömör, sallangmentes, szikár mondatokból építkeznek, hangvételük a forgatókönyvek és filmnovellák dísztelenségét idézi. Cselekményük a beregi régióhoz is kapcsolódik. Balázs József krízishelyzetben ábrázolja a karaktereket, de nem a jellemrajzokra, hanem a dramaturgiára, valamint a feszültségteremtésre összpontosít. Paraszt- és munkásszereplői fogékonyak léthelyzetük metafizikai összefüggéseire, küszködnek a megszólalás nehézségeivel, mégis párbeszédet folytatnak a létezésről. Jellemzően omnipotens elbeszélőkkel dolgozik, akik mintha kihallgatnák a figurák gondolatait, amelyeket idegen nyelvi elemként hangosítanak fel: a karakterek belső, önmagukkal folytatott és önmagukba fojtott beszédje idézőjelekkel emelkedik ki az elbeszélői szólamokból.

A Kádár-korszak esztétikai-világnézeti kontextusában az életműből ez a három szöveg kanonizálódik, a megjelenésüket követően kialakult recepciós stratégiák mai napig meghatározzák az író munkásságának értelmezéseit. A visszatekintő-összegző írások mellett erről tanúskodik a rendszerváltozás utáni első Balázs József-kötetkiadásként a Holnap 1999-es gyűjteménye is, amely egy kötetbe fogja össze a három regényt.

Az ártatlan

1944 tavaszán, a második világháború egyik leganakronisztikusabb hadművelete során háromezer magyar katonát vezényelnek Lengyelországba. A korszerűtlen felszerelés, az improvizált csapatmozgások és az átgondolatlan parancsok következtében a németek oldalán harcoló nyíregyházi huszárezred állománya anélkül fogyatkozik meg, hogy ütközetbe bonyolódna. Az ártatlanban ez a tragikus történet a fiatal tisztisofőr, Batár János példáján keresztül bontakozik ki: a főszereplő sorsa a háború értelmetlenségének példázatává válik. Az ambiciózus történelmi regényben a sokszereplős harcászati megmozdulások fegyelmezett, aprólékos dramaturgiával, higgadt részletezettséggel jelennek meg. A drámai eseménysorozat lassú ábrázolásával Balázs József sajátos hatásmechanizmust teremt, hiszen a szöveg nyugodtnak is nevezhető cselekményvezetése éles ellentétben áll azzal az intenzív és felfoghatatlan pusztítással, amelyet a katonák megtapasztalhattak. A kritika fenntartásokkal kezeli a kötetet. Bár a Koportos, a Magyarok és a Fábián Bálint… esetében izgalmas elbeszélői fogásként értékelik a konkrét jellemrajzok hiányát, a recenzensek szerint most éppen ez a hiány az oka annak, hogy Az ártatlan nem képes meggyőzően közvetíteni azokat a tudati folyamatokat, amelyekkel a történések részesei értelmezni próbálják az értelmetlenséget. 

Szeretők és szerelmesek

Balázs József az első generációs szakmunkás, Kalenda József felemelkedésként induló bukását írja meg. Tudásának köszönhetően munkáltatói felkínálják Kalenda számára a kitörés lehetőségét, de ő nem tud alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez. A regény érzékletesen ábrázolja a főszereplő beszédképtelenségét és figyelemreméltó megoldásokkal viszi színre az idegenségtapasztalatait: a férfi megrökönyödve bámulja a fákat a H.-nak nevezett kisvárosban, ahová egy munkahelyi kiküldetés miatt utazik, falusi származása dacára nem ismeri fel a fajtájukat. Az író éles szemmel rögzíti azokat a változásokat, amelyek a hetvenes években például a zártkertek használati módjaiban figyelhetők meg, de a társadalomtudományi alaposság ellenére a korabeli fogadtatás szerint a Szeretők és szerelmesek már címében is elhibázott, sikerületlen alkotás. Sokan nehezményezik, hogy a paraszt- és a történelmi regények hagyományai helyett Balázs József a világformálás tekintetében az 1960-as/1970-es évek fordulóján fellobbanó, csellengő hősöket szerepeltető nemzedéki közérzet-irodalommal kezdeményez párbeszédet. A mű az író távolodási kísérleteként, a megújulásra való törekvés eredményeként is értelmezhető.

Az eltévedt tank

Balázs József egyetlen novelláskötete a regényekhez viszonyítva egészen más nyelvi sajátosságokat mutat. Megszólalásmódja bőbeszédűbb, a helyzetközpontúságról a leírásokra, a dramaturgiáról az anekdotikus történetmesélésre kerül át a hangsúly. Ezek a novellák nem a metafizikai összetettségű kérdésfelvetésben, hanem az ötvenes évek politikai természetű kiszolgáltatottságának színrevitelében érdekeltek. Mindez azért különös, mert Az eltévedt tank elbeszélései javarészt a hetvenes években íródnak és jelennek meg, vagyis akkoriban, amikor a „szabálytalan trilógiaként” emlegetett műhármas kritikai reflexiói kialakítják a Balázs József-értés kereteit.

Az első blokk füzérének középpontjában egy Neviczky nevű kamaszodó fiú személyiségformáló tapasztalatai állnak. Az ő élményein keresztül ismerjük meg egy Szamos menti falu ötvenes évekbeli mindennapjait, többet között a beszolgáltatási kötelezettség gerjesztette félelmet, a rockzene és táncstílus felforgató hatását. A második blokk szövegeit a középkorú festőművész, a félértelmiségi Hamala Henrik alakja köti össze, aki a ’70-es évek Budapestjén kocsmákban, presszókban tölti az idejét. Nagy művek megalkotására készül, de kreativitását arra használja, hogy végeláthatatlan monológokban kísérletet tegyen Elvis Presley halálának filozófiai értelmezésére. A kötet nyelvi teljesítménye ugyan elmarad az író korábban megjelent munkáihoz képest, újraolvasása mégis hozzájárulhat a kialakult pályakép finomhangolásához, hiszen olyan novellákra is ráirányíthatja a figyelmet, amelyek nem tartoznak a Balázs József-értés horizontjába, például az Isten küldöttei című kései remeklésre.

Balázs József dramatikus szövegei

A 18. századi Nyírbátorban játszódó A bátori adventet az 1979-ben önálló társulattal függetlenedő nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház felkérésére írja. Krucsay János szabolcsi földesúr történetét dolgozza fel, aki a kisvárdai várkastély uraként a pallosjoggal élve lefejezteti első hitvesét, a hűtlenség gyanújába keveredő Tolvaj Borbálát. A darabot a nyírbátori minorita templomban is előadják. A homok vándorai cselekményét Balázs József szintén a Nyírségbe helyezi. Az 1944. októberében játszódó drámában az író Az ártatlan című regényhez hasonlóan azt vizsgálja, hogy a katonai ranglétra és a politikai végrehajtás különböző szintjeire került szereplők miképpen állnak helyt az embertelenségben. Bár történelmi témaválasztásukkal is szervesen kapcsolódnak a korábbi prózai munkákhoz, kiadásuk még várat magára. Folyóiratokban megjelent forgatókönyveit Balázs József nem tartotta teljes értékű irodalmi alkotásoknak, élete folyamán vélhetően ezért sem sorolta őket kötetbe.

A torcellói Krisztus

Szervesen csak a Magyarokhoz kapcsolódik, ez a posztumusz megjelent munka tekinthető a Fábián család történetét követő regényciklus zárórészének (a főszereplő, Fábián Kristóf édesapja a Magyarokból ismert Fábián András). Bár az író betegsége miatt nem tudja véglegesíteni a szöveget, a sajtó alá rendező Vasy Géza irodalomtörténész másokkal együtt befejezett alkotásként értelmezi azt. A kötettől vélhetően azért sem kapott új erőre a Balázs József-olvasás, mert a mű filozófiai-teológiai eszmefuttatásai kidolgozatlanok maradtak és a konfliktusalakítás sem éri el a korábbi művek színvonalát. Csekély fogadtatása arról árulkodik, hogy az író munkásságáról történő beszédet napjainkban a tiszteletadás és az emlékőrzés igényei vezérlik, amelyek nem biztosítanak elég inspirációt a szakmai újragondoláshoz.

Fontosabb díjak, elismerések:

1976 – SZOT-díj

1977, 1987 – József Attila-díj

1978 – Váci Mihály-díj

1991 – Vásárosnamény díszpolgára

1993 – Ratkó József-díj

1996 – Balázs Béla-díj

Az életrajzot Juhász Tibor írta.