1964. január 1-én született Békéscsabán. Magyar–régi magyar–összehasonlító irodalomtudomány-szakon végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1989-ben. 1989 és 1999 között szerkesztője volt a Pompeji című irodalmi lapnak, a deKON-csoport alapító tagja.
Az SZTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszékének docense, irodalomtörténész, kritikus, esszéista. Kutatási területei: régi magyar költészettörténet, XIX. századi magyar regény, kortárs magyar próza.
Kötetei:
Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét. Bp. JAK–Pesti Szalon, 1994.
Lassú olvasás. [Hárs Endrével közösen.] Szeged, Ictus/JATE, 1996.
A Kopereczky-effektus. Pécs, Jelenkor, 2000.
A selyemgubó és a „bonczoló kés”. Bp. Osiris–Pompeji, 2000. 272 p.
Kész regény. [Németh Gáborral közösen.]. Bp. Filum, 2000.
A Digitális Irodalmi Akadémia
Oravecz Imre-szakértője 2007-től.
