Kezdettől ez az az egyik legjobb kezdeményezés az értékes irodalom nyilvánossága érdekében. Az eredeti ötletadó Török András volt, akinek víziójából egy ma már 3000 kortárs vagy 20. századi kötetet tartalmazó gyűjtemény nőtt ki. A Petőfi Irodalmi Múzeum keretein belül működő DIA az egyik kivételes bizonyítéka, hogy a jó dolgoknak nem feltétlenül kell politikai ciklushatárokon elvérezniük.
Ezt annak kapcsán írom, hogy ma újabb élő és posztumusz tagok műveivel bővült a gyűjtemény. A testület a kortársak közül Garaczi Lászlót és Kornis Mihályt választotta tagjává. Emellett Demeter Szilárdnak, a PIM főigazgatójának kezdeményezésére posztumusz tag lett a 2016-ban elhunyt Kőrösi Zoltán és az idén elhunyt Tamás Gáspár Miklós. Garaczi, Kornis és Kőrösi jelentős írói életműve önmagában indokolja a tagságot, TGM esetében pedig azért remek és bátor választás, mert ezzel azt is elismerte a testület, hogy a tudományos (filozófusi) és a közírói munkásság is lehet irodalmi igényű és minőségű.
A program 25. születésnapjára létrehozták a "DIA tiszteletbeli tagja" címet is, amelyet olyan irodalomtörténészek, irodalomkritikusok számára, akik elméleti tevékenységükön túl a digitális kultúra fejlődésében is részt vállaltak. A lehető legjobb döntést hozták: Horváth Iván irodalomtörténész, az ELTE egyetemi tanára lett az első tiszteletbeli tag, aki már akkor digitalizálta Balassit, amikor a bölcsészek nagy része még számítógépet sem látott.
Mindegyik döntés fontos és csak örülni lehet neki. És közben üdítően nem esik szó az új tagok vélt vagy valós világnézeti hovatartozásáról. Egy pillanatra olyan, mintha egy normális országban élnénk. Minden új tagnak és döntéshozónak gratulálok!