Angyalosi Gergely: Életrajz

1953. április 1-jén született Budapesten. Kritikus, irodalomtörténész, filozófia-oktató. 1978 és 1980 között tudományos továbbképzési ösztöndíjas volt az ELTE Bölcsészkar XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. 1981-ben avatták bölcsészdoktorrá summa cum laude minősítéssel. Disszertációja könyv formájában 1986-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál A lélek lehetőségei címmel.

1974 óta publikál kritikákat, tanulmányokat. Főleg az élő magyar irodalom mozgását próbálja nyomon követni; az elmélet terén pedig elsősorban a francia formalizmus különböző ágazatai (strukturalizmus, szemiotika), továbbá a líraelmélet foglalkoztatja. Eddig mintegy kétszáz publikációja látott napvilágot ezekben a témakörökben. Gyakran írt filozófiai és szociológiai kérdésekről is; ezeket többnyire szintén az esztétikai vagy irodalomelméleti kérdéseknek alárendelten vetette fel.

1981 és 1984 között aspiráns volt az ELTE Világirodalmi Tanszékén. 1984 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozik a XX. századi osztály munkatársaként, illetve osztályvezetőként. Jelenleg a magyar kritika történetének megírásával foglalkozó munkacsoportban vesz részt, kutatási területe a Nyugat első nemzedékének kritikai szemlélete és irodalomfelfogása; ezen belül egy Ignotusról szóló kismonográfia megírását tervezi a közeljövőben.

Két évtizede foglalkozik a legújabb francia irodalomelmélettel, főként Roland Barthes munkásságával. Az ő életműve volt kandidátusi disszertációjának tárgya (1994, könyv formában: A semleges próféta, Osiris–Gondolat, Budapest, 1996). Összegyűjtött tanulmányainak címe: A költő hét bordája (Latin Betűk, Debrecen, 1996). 1990 óta tart kurzusokat a legújabb francia filozófiáról Debrecenben, a KLTE Filozófiai Tanszékén. 1997 óta az Egyetem habilitált docense, az újonnan alakult Esztétika Tanszék vezetője.

2009-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki.

 

 

A Digitális Irodalmi Akadémia Rákos Sándor-szakértője volt 1998-tól 2009-ig.