[...]M. H. J. egyszerre felvidult, örült, hogy abbahagyhatja a regényírást, és azt hitte, hogy a széparcú guberáló asszony jött fel hozzá. De az ajtó előtt egy bajuszos, marcona képű férfi állt, és hangosan szuszogott.
– Maga közgazdasági szakember? – kérdezte a marcona férfiú.
– Nem vagyok közgazdasági szakember – mondta M. H. J. – Mostanában mezőgazdasággal foglalkozom, de nem sok sikerrel.
– Ebben az épületben lakik egy kiváló közgazdasági szakember. Úgy hívják, hogy: Kameni. Lejártam a lábamat ezeken az átkozott lépcsőkön, de nem találom. A térdem meg egyre jobban fáj, tegnap ugyanis leestem a létráról, amikor a polcokat festettem a boltban.
– Jöjjön be, üljön le, és pihentesse meg a térdét – invitálta M. H. J.
A bajuszos marcona férfiú besántikált a lakásba, leült az íróasztallal szembeni székre, hasas aktatáska volt nála, azt az íróasztalra tette, kinyitotta és kivett belőle egy papírlapot, letette az asztalra, és azt mondta:
– Ezt a címet kaptam, azt mondták, hogy itt egy kiváló közgazdász lakik.
M. H. J. leült az íróasztal mögé, félretolta Izsakhárt, egy pillantást vetett a papírra, aztán a nyitott aktatáskára bámult, a táska tele volt pénzzel, méghozzá csupa nagycímletű bankjegyekkel.
– A cím stimmel – mondta M. H. J. kissé akadozó nyelvvel, mert ennyi pénzt még nem látott életében. – Ez tényleg a mi épületünk. Legjobb lesz, ha becsönget minden lakásba, biztosan előkerül majd a szakember.
A bajuszos férfi viszont eközben észrevette a baltát az ablakpárkányon, ettől az arca már kevésbé látszott marconának, és mintha megbánta volna, hogy kinyitotta a táskáját.
– Miért van az a balta az ablakban? – kérdezte gyanakodva.
– A szemközti épületből valaki időnként távcsővel figyeli az ablakomat – magyarázta M. H. J. – Idegesít, ha távcsővel figyelnek, ezért raktam oda a baltát, hátha ez megriasztja az illetőt.
– A mai időkben ehhez már kevés a balta – mondta a bajuszos férfi. – Pisztolyt vagy puskát kell kirakni az ablakba. Szerezhetek magának pisztolyt, ha akarja.
– Maga fegyvercsempész?
– Kereskedő vagyok. Három boltom van, és eddig óriási hasznot hoztak. Tele vagyok pénzzel, láthatja. De nem tudom mire költeni a pénzemet. Nincs áru a piacon. Feldarabolják ezt az országot, mindenfelé határokat húznak. Háború lesz itt hamarosan. Puskákat, pisztolyokat és egyéb lőfegyvereket kell adni-venni.
– Gyógyteákat nem árul a boltjaiban? – kérdezte M. H. J.
– Ma már rendes gyógyteákat sem lehet beszerezni – legyintett a kereskedő.
– Van egy barátom, aki kiváló gyógyteákat készít a Nagy Fehér Madár receptje szerint. Ervinnek hívják és a Szivárvány Harcosa. Kis fehér madarakat is farag csontokból, ezek a kis fehér madarak a Szivárvány Harcosainak a fegyvere. Itt lóg a nyakamban. Nézze merően, aztán mondja meg, hogy mit érez.
– Semmit sem érzek.
– A Szivárvány Harcosainak fegyvere szeretetté változtatja a gyűlöletet – mondta M. H. J. – A Nagy Fehér Madár állítja ezt, és neki mindig igaza van.
– Ki az a Nagy Fehér Madár és kicsodák a Szivárvány Harcosai?
– A Nagy Fehér Madár próféta, költő és csodadoktor. Tudja, hogy mit hoz a jövő, gyönyörű verseket ír, és ismeri a gyógynövények titkait. A Szivárvány Harcosai is ismerik a gyógynövények titkait, mert ők a Nagy Fehér Madár tanítványai.
– A csontfehér madarakból nem sok hasznot lehet húzni – mondta a bajuszos kereskedő –, a gyógyteák viszont érdekelnek. Mire jók ezek a gyógyteák?
– Megnyugtatják az idegeket és kiirtják a szívekből a kegyetlenséget – mondta M. H. J.
A kereskedő hosszasan elgondolkozott, közben a bajuszát simogatta.
– Lőfegyverek és gyógyteák, amelyek kiirtják a szívekből a kegyetlenséget – dünnyögte maga elé. – A kettő szépen elférne együtt. Jó üzletet csinálhatnánk. Mondja meg a barátjának, hogy hívjon fel telefonon ezen a számon.
Felkapta M. H. J. golyóstollat, maga elé rántott egy üres papírlapot, amelyre Izsakhár verítékes földművelési munkáját kellett volna leírni, gyorsan odafirkantott egy telefonszámot. Aláírta, hogy Gashi.
– Engem Gashinak hívnak – mondta. – Szóljon a barátjának, hogy hívjon fel. Azt hiszem a közgazdasági szakembernek is tetszeni fognak a gyógyteák.
– A közgazdászt még meg kell találnia – figyelmeztette M. H. J.
– Máris megyek megkeresni, megpihent már a térdem – mondta a kereskedő, aztán bekattintotta megtömött táskáját, és kissé bicegve kiment a lakásból. M. H. J. sóvárogva nézett utána, sajnálta, hogy nem nézhette tovább azt a rengeteg pénzt, amit a Gashi nevű kereskedő a háborús hangulat miatt nem tudott elkölteni. [...]