Az ő álma volt. Amit rólam
képzelt, azt ő akarta. Az erdő
alján, a lehullott levelek közt
hevertem, „fázom”, mondtam neki.
Ő rámterítette az új kabátját, aztán
„szomjazom”, és egy megnedvesített
vattadarabbal a számat végigsimította.
Más kezekre vágytam, más ujjakra
az erdőn, az avarban,
de nem akart tudni róla. Magára
vette a régi kabátját,
mint egy vasköpeny, mondta, agyonnyom.