[...]Végül eljött a tartalom korszaka. Barátságos felhasználói felületű, csodás gépeinkkel hullámlovaglunk az értesüléstengeren, széttekintünk a világhálón – és csakhamar megtapasztaljuk, hogy ott nincs semmi. Pontosabban van minden. Tényleg meg lehet tudni, hogy mi megy a moziban, van menetrend is, meg a Nemzeti Múzeum tájékoztatója, meg pornó, hírverés, szekták és költészet, üzlet és egyházak, társkereső és pártpolitika. (Szép Ernő Sok minden című kötetének is eredetileg ez lett volna a címe: Sok semmi.) Halászunk a Világhálóval, kifogunk valami szöveget, abba’ van egy kék szó, rákattintunk, és a hiperhivatkozás máris elröpít egy másik képzetes helyre, ahol megint van valami kék. Miként Karinthy Automatikus készüléke: „Egyszerű szerkezet, melyen felül, ha megnyomok egy gombot, oldalt kijön egy másik gomb, amit szintén meg lehet nyomni.” [...]
