[...]ELMIRA
Meglehet, de térjünk talán a tárgyra. Azt beszélik, hogy a férjem nem akarja állni a szavát, és a lányát önhöz akarja adni. Mondja, a tényeknek ez megfelel?
TARTUFFE
Futólag említette, de kérem, higgye el,
nem ilyen boldogságért sóhajt ez a kebel.
Ez a buzgár, amely lényem legbelsejéből
fakad, ó, asszonyom, egészen másfelé tör.
ELMIRA
Ó, tudom, fölfelé. Ön megvet minden földi dolgot.
TARTUFFE
Mégsem vagyok hiánytalanul boldog.
ELMIRA
Tudom, hogy minden sóhaja az ég felé száll, és nincs az a földi gyönyör, ami vágyait kielégítené.
TARTUFFE
Jóllehet, asszonyom, szívünk az istené,
és az örök szépség az, mi lelkünket betölti,
de mégis lázba hoz a múlandó, a földi.
És érzékeinket gyakorta fölcsigázza
az isteni tökély emberi mása.
A női nemből az égi szépség sugárzik,
de önben tárja föl legtitkosabb csodáit,
az arcáról olyan égi szépség ragyog,
hogy káprázik a szem, s a szív vadul dobog,
s nem nézhetem anélkül, ó, földöntúli látvány,
hogy a műben ne az alkotóját csodálnám,
s nem csillapíthatom szerelmem lángolását,
ha láthatom isten legszebbik képemását.
Először féltem, hogy lelkem titkos heve
a gonosz szellemek nyilvánvaló csele.
Ezért hát menekültem, mindig kerültem önt,
féltem, hogy ez az érzés a kárhozatba dönt.
De végül, ó, imádnivaló szépség, beláttam:
semmi esetre sem lehet bűnös a vágyam,
hogy a szeméremmel vágyaim összeférnek,
ezért engedtem át magam a szenvedélynek.
Elismerem, szörnyű vakmerőségnek tűnhet,
hogy szívemet ilyen nyíltan kínálom önnek,
de vágyam mindent csak jóságától remél,
hiú erőlködésem magában mit sem ér.
Életem, mindenem az ön kezében van:
hogy boldog leszek-e vagy boldogtalan.
ELMIRA
Hát ez egy igazi szerelmi vallomás, de őszintén szólva egy kissé meglep. Szerintem jobban fel kellene vértezni a lelkét, és megfontoltabban nyilatkozni a szándékairól. Egy ilyen szent embernek, akiről mindenki azt beszéli…
TARTUFFE
Jó, szentnek szent vagyok, de a szent is lehet férfi.
Ahogy megéreztem az égi varázserőt,
az ész gyáván meghátrált a szenvedély előtt.
Meghökkentő, amit mondok minden bizonnyal,
de asszonyom, végtére még én sem vagyok angyal.
És hogyha elítéli szerelmem nyílt szavát,
elragadó lényére hárul vissza a vád:
e több mint emberi szépség rám ragyogott,
és azóta az ön rabszolgája vagyok.
Csodás tekintetének csorduló lépesméze
eszem megbénította, szívemet megigézte;
felülkerekedett imán, korbácson, böjtön:
minden vágyam csakis ön felé rajzott folyton.
Elárulhatott volna sok könnyem, sóhajom,
de úgy látszik, muszáj szóval is mondanom:
ha egy csöpp együttérzéssel tekintene le
méltatlan szolgája szenvedéseire,
ha enyhülést, vigaszt lelne önnél e szolga,
ha semmiségemhez kegyesen lehajolna,
akkor én úgy imádnám, üdvözítő csoda,
ahogy még a világon senki senkit soha!
S még a jóhíredet sem veszélyezteted,
miattam semmilyen botrány nem fenyeget.
A szépfiúk, akikért bolondulnak a nők,
azok a hencegők, azok a vakmerők,
azok mesélgetik, hogy épp hol tartanak,
azok kürtölik szét diadalaikat;
indiszkrét nyelvüket semmi sem tartja féken,
meggyalázzák az oltárt, ahol áldoztak éppen.
De a magunkfajtában diszkrétebb láng lobog,
minálunk jó helyen van mindig a titok.
Mi a renoménkra nagyon is ügyelünk,
ez garancia annak is, akit szeretünk.
Ezért találhat az, aki vágyunknak enged,
veszélytelen gyönyört, botránymentes szerelmet.
ELMIRA
Végighallgattam, és amiket mond, az nekem egy kissé erős. Mondja, egyáltalán nem fél attól, hogy esetleg olyan kedvemben talál, hogy egyenesen a férjemhez sietek, és beszámolok neki erről a szerelmi vallomásról? Márpedig ha ő tudomást szerez az ön érzéseiről, a barátságuk ennek a levét megissza.
TARTUFFE
De én tudom, hogy ön nem mondja neki vissza.
Tudom, ön túlon-túl is jóakaratú ehhez,
s vakmerő személyemnek megkegyelmez,
vad szenvedélyemet, ami ennyire sérti,
megérti, tudva, hogy milyen gyarló a férfi.
Nézzen a tükrébe, és be kell látnia,
ha önre néz az ember, a józan ész oda!
ELMIRA
Mások talán nem így intéznék el ezt az ügyet, de hogy lássa, milyen tapintatos vagyok, egy szót sem szólok a férjemnek. Viszont kérek ezért valamit cserébe. Mégpedig azt, hogy egyértelműen és minden ravaszkodás nélkül siettesse Valér és Mariane esküvőjét. Ne használja ki a helyzeti előnyét, és mondjon le arról, ami a másé. Ezenkívül… [...]