Őszi madarak jajkiáltásához-sápadt arc,
hegedűk húrjaiból előcsalt keserűség simogat,
szemek keresztjére feszített koporsódon
letéphetetlen fekete virág lángol: emléked,
miért indultál szomorú táncba az éjszakával?
szíved halálából könny-folyót fakasztott
a csontsovány asszony, örök kerevetedre
dermed üvöltésünk, mozdulatlan testedet
esővel késeli meg a gyilkos szél.
