2.Edgar Allan Poe: Az áruló szív / Csáth Géza: Anyagyilkosság [...] Mert múlhatatlan és feledhetetlen az a szívdobbanás, az a szemnyitás, amikor a gyermeklélek ráretten önmagára és a világra; amikor a létezés élménye olyan intenzív, sűrű és mélységes, hogy kéjében-kínjában elmerül a félelem. A Witman fiúkban az a legemlékezetesebb (és a legrettenetesebb), hogy nem riadnak vissza semmitől. Ami riasztó és rémséges, magukévá teszik: megkeresik, megkínozzák. A kóbor kutyától fél a gyerek, a bagoly babonás borzongást kelt a felnőttben is; az élet vicsorít és nyüszít, a halál huhog: itt valahol, az artikulálatlan állathangban, a véres zsigerekben rejlik a titok – „a fájdalom misztériuma” –, amit rejtekhelyéről fortélyosan előcsalhat, szertartásosan kiszabadíthat a gátlástalanul ártatlan kíváncsiság. Mitológia mitológiát idéz. A Witman fiúk mesterkedését értően figyeli az ebszemű Fúria és a bagolyszemű Pallasz, rokonérzéssel felsajog Prométheusz kitárt testürege és Oidipusz üres szemgödre. [...]
