[...]– De hát tulajdonképpen fontos ezt a hajónaplót folytatni, Harald, így, hajó nélkül, flotta nélkül?
– Azt nem tudom, hogy fontos-e vagy sem, de tudom, hogy a Szolgálati Szabályzatunkban sehol sincs szó arról, hogy ha elveszik a hajómat, akkor megszűnök tengerész lenni. A foglalkozásom megmarad, ami volt, és azzal vezetnem kell tovább a Log-bookomat.
– S mit csinál majd vele?
– Természetesen benyújtom a Flotta-parancsnokságnál.
– Hát az én vagyok most. Michael vezértengernagy rég meghalt, Alidar se él már. Üres az egész Dán Királyi Admiralitás.
– Ezt én nagyon jól tudom, tengernagyom.
– Szóval tulajdonképpen nekem írja, Harald?
– Exactly, sir. És éppen engedélyt akarok kérni magától, hogy abbahagyhassam. Ahogy mondom, tegnap feladtam.
Maandygaard felállt, sétált egyet oda-vissza az ablakához, végiggondolta a dolgot három szempontból. Aztán azt mondja:
– Nem adom meg az engedélyt. Folytassa a hajónaplót, ellentengernagy! [...]