Epiktétosz rabszolga volt, s mintha teste is követte volna lelkét, vagy megfordítva: csúf külsővel áldotta vagy verte a méltó vagy méltatlan sors. Megvásárolhatták, akár egy fej salátát. Ugyanakkor filozófus volt. Hasonlóan önmagához, egyetlen premisszát hirdetett: hogy az embereket sújtó csapások csak az embereket sújtó csapások képzetei. S valóban, szeretett kutyád vagy szeretett ágyasod elvesztése gyötri meg inkább lelked?
De valamit Epiktétosz premisszájáról. Ha olvasod, s más, Epiktétosz premisszáinak ellentmondó premisszákra bukkansz, ez nem Epiktétosz hibája, ellenkezőleg, igazolja, hogy azért mégsem vagy egészen hülye. Ha ez igaz, nem okoskodsz egy vakhitű premisszája szerint, tehát a szabadság felé törekedsz.
Igen, Epiktétosz rabszolga volt, és bárki megvásárolhatta, mint egy fej salátát. Görög nyelven írt művében kifejti: „A test rabszolgasága a véletlen műve, a lélek rabszolgasága azonban bűn.” Ezeket és más vélekedéseit tanítványai előtt mondotta, úgy tetszik, a nyomorék rabszolga kifejthette véleményét, ellentétben mai rabszolga politikusainkkal.
És, akik elmerültek a Sztoa gondolataiban: Pürrhon, a kertész, Scipio Africanus, és egy császár is, Marcus Aurelius. [...]