[...]Ott volt mellettem az Isten. Mint kérdés.
Az egész kérdés, személyesen és letagadhatatlanul jelen volt, mondjuk, mint egy lebegő csomag; ott reszketett a szekrény mellett, láttam, vagyis látni véltem, bár oda se néztem; derengő-mérges füstgömb a jégverem-hideg szobámban, jobbra tőlem, az ajtó előtt. Kínos jelenés. Semmiképp nem óhajtok vele foglalkozni.
Itt van.
(Nem merek odanézni.) [...]