Bizony, cseberből vederbe estünk.
Az egyik tizenkilenc, a másik
egy híján húsz. A szegényt az ág is
húzza. Mikor lesz nyugalmas estünk?
Hosszú a Jóisten, a szalonna
rövid, rövid. Felkopik az állunk.
Jaj, férfi nincsen hát egy se nálunk?
Hogy kerülhettünk ilyen nyomorba?
Hajtsd le a fejed. Innét már tisztán
aligha tudsz kikerülni. Baj van,
hiába, csak az vagy, ami hajdan.
Minket elhagyott az Isten is már.
Bizony, cseberből vederbe estünk,
bizony, két szék közt pad alá estünk.
