Van sürgés-forgás, sustorgás, árad a sok nép,
roncs asszonyságok, friss, faros Ancik, Icák;
nejlonhálókkal cipekednek nagy kosarakkal.
Kínál jót szemnek-szájnak e trampli hodály;
duzzad halmokban sárgálló paprika, habzöld
nyári alma, pufók-bársonyos őszibarack;
tarkabab, incselgő hagymák, újkrumpli, gyalult tök;
gyönge velőborsó, petrezselyem, karaláb;
vad-buja gombaszagok: szegfű, vargánya, csiperke;
dinnye-aróma igéz, kantalup és ananász;
húsleves-illat, arany mámor villámlik a zeller
éjszaka-lombjában; karfiol-agy dudorog;
mér rózsás pecsenyét patyolatban az állami hentes;
standja mögül karatyol száz kofa, csirke rikolt;
„angyalom, ezt vegye meg, ingyen viszi, rántani most jó!”;
agg hölgy fitymálgat, kis csepü-kontya rezeg;
tróger happog: utat!; kocsi zúg, cammogva, rakottan,
bódék uccasorán, ládika-tornyai közt – –
Kongva tehénkedik el delelő nap a puszta tetőkön –
Kordul a nagy bendő: falni akar Budapest.
